Ti hogy viselitek amikor a gyereketeket csalódás éri?

Azért ennyire nem kell eldramatizálni, ahogy a kérdező és az 1. válaszoló is csinálja :))

Ez az élet rendje.

Persze nem jó érzés nekem sem, sőt.

De azért sírni nem fogok emiatt, így fejlődik a személyisége a tapasztalás által.

én egyből a gyereket néztem és mivel ő nem vette fel, így túl tettem magam rajta, mert ez a lényeg.(játszóbölcsiben arconcsapta az egyik gyerek, egy másik rányitotta az ablakot hogy az ablaksarka beütötte a fejét, harmadik megdobta játékkal)nem győztem hálát adni, hogy komolyan, a gyermekem nem tudta hogy ez most mi és miért, hogy a másik miért ilyen agresszív(volt, aki majdnem nekitámadt egy játék miatt szemébe akart kapni, igazi dühvel(!) de anyukája elkapta a gyerekét)szóval ahogy láttam a gyermekem, hogy nem bántásnak csapódik le nála, hanem szimplán nem érti, nagyban megnyugodtam, hogy a szíve nem fáj, a bubusára meg adtam puszit, mert az fájt neki, ahogy a játékkal eltalálták és magyaráztam, hogy baleset, a csapkodós gyereknek meg, hogy simogatni kell(elvégre valszeg ő sem, ahogy sok bölcsis nem tudja még kezelni a nonverbális kommunikációt, én gyerekem is gyakran megüt, de mert annyira szeret :)hogy szeretetből mosollyal pl neki ál püfölni a hasam :))

de rokonnal beszélgetünk sokat erről is, ő gyermeke már 4 éves, és megtanulják venni az akadályokat a gyerekek nagyon gyorsan. volt, hogy szaladt felé a gyermeke, míg eg ymásik kitette a lábát elé, hogy elgáncsolja, a gyermek észrevette és szaladt tovább örömmel, tehát "kiképezte már az intézmény"

én azon nem tudok túlesni, amikor látom, hogy rosszul is esik neki. legutóbb pont én bántottam meg.

pelenkázás közben olyan cukin nevetett magában, amolyan "höhöhöhö" stílusban, hogy neki álltam utánozni, hogy igen, höhöhö :), először azt hitte vele nevetek, és nevetet tovább, mígnem egyszer a döbbenet az arcán! komolyan lejött neki hogy rajta és nem vele nevetek, persze hiába szeretetből, nem gúnyból, akkor is megállt és abbamaradt a nevetése és elnézett másfelé. azóta rágom magam nagyon ezen, nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle, és akkor még ugyan mennyi de mennyi helyzet lehet amit szinte úgy ért, mint a felnőttek és én nem akarom megbántani, de mégiscsak én az anya vagyok, ő meg a gyerek, tehát mégiscsak más a szemszög..