Egyedülálló anya lettem. Lesz még az életben nekem társam? Pozitív történeteket szeretnék!

Ha olvasod vagy hallod mások történetét, általában a következő szűrhető le:

1. Lett társ, annak is van már gyereke.

2. Lett társ, de kellett közös gyerek.

3. Lett társ, mikor már mindegyiküktől elköltözött a gyerek.

Úgy simán nem nagyon van rá esély, hogy egy férfi csak más gyerekét akarja nevelni, de neki nincs sajátja.

A gyereked csak neked érték,a pasik szemében csak egy súlyosbító körülmény, egy mínusz pont. Lehetsz akármilyen jó csaj, kedves, okos, ha megtudják, h gyereked van, inkább randiznak a kevésbé szép-okos-kedves de gyermektelen!!! nővel.

Szóval csak azt akarom mondani, h nehéz dolgod van, mert így már szinte minden nő "jobb" nálad.

Már korábban is hozzászóltam, többet nem is állt szándékomban, de ahogy olvasom a hozzászólásokat teljesen ledöbbentem.

Mondjátok, miért gondolja itt szinte mindenki azt,hogy gyerekkel nem lehet párt találni?

Szerintem csak nézzen szét mindenki a környezetében és számtalan párt talál akinél ez működik!Ráadásul számtalan változata van egy kapcsolatnak.

Én is egyedül neveltem/nevelem a fiamat. Képzeljétek, találtam párt, noha nem élünk együtt. Ennek az oka pedig nagyrészt az én döntésem.

Nekem is van házam, autóm, munkám, középfokú végzettséggel..és van - nagy örömömre - egy nagyszerű fiam. És most biztos meglepődtök, de amikor egyedül maradtam több lehetőségem adódott volna. Egyikük sem volt nős, kapcsolatban élő, tehát párnak tökéletesen megfelelt volna, még választhattam is. Megfontoltan döntöttem, és még véletlenül sem az egzisztenciát, az anyagiakat tartottam szemelőtt. Jelenlegi párom vezető beosztású, többdiplomás, elfogadta a fiamat. Mivel idős,beteg szüleivel él, még Ő is jónak látta és elfogadta,hogy ne költözzünk össze. Párszáz méterre lakunk egymástól, mindenben egymás segítségére vagyunk, szinte együtt éljük a mindennapjainkat.

Aztán majd hoz valamit az élet...

Ez csak az én történetem, csak azért osztottam meg Veletek,hogy azok a hitetlenkedők akik azt gondolják,hogy egyedülálló anyaként meg kell alázkodni,hogy keljünk valakinek változtassanak a véleményükön!A kérdezőnek pedig üzenem,hogy nem fog egyedül maradni, ebben biztos vagyok!