Ilyen körülmények között hogyan lehet babát vállalni?

Hát lehet a hátérben olyan indok ami megmagyarázza a dolgokat! Nem szabad elhamarkodottan ítélkezni:-(

Én egy nagyon szegény családban nőttem fel harmadik gyerekként, de soha nem éreztem, hogy hátránnyal indultam csak mert nem volt pénzünk:-) Imádom a testvéreimet, ők is szeretnek engem. El nem tudnám képzelni az életem nélkülük, mert mikor a szülők már nincsenek(és nekem anyum sajna már elment) ők a CSALÁD!

Ezért én is mindíg úgy gondoltam minimum két gyerekem lesz, mert nem fosztom meg egy ilyen csodás dologtól mint egy testvér:-)

Albérletben lakunk, elmaradt számláim ugyan nincsenek, de nehezen élünk, mégis van egy 4 éves és egy kilenc hónapos lányom. Nem adnám oda őket semmiért, és sokszor könnyet csal a szemembe hogy már most mennyire szeretik egymást:-)

Tudom nem mindenkire igaz, de van egy ilyen oldala is a dolognak:-)))

Nem értem én sem őket, nekem is rengeteg ismerősöm van ilyen.Talán előbb gondolkodni kéne...csak azt tudom mondani.Én kijöttem külföldre dolgozni, hogy ne a nyomorba vállaljak családot, és hogy a gyerekeimnek is legyen jövője.

Ezek a szülők álomvilágban élnek.Fontos a család, de senkire nem lehet számítani, hogy segíteni fog ezeknek a fiataloknak, az állam biztos hogy nem!Nem akartam senkit megsérteni, csak én ezt gondolom.24L

Ide sorolnám azokat is,akik egy rosszul működő kapcsolatba szülnek gyereket,és pici babával elválnak.

Mindenáron anyák akarnak lenni,de arra nem gondolnak,hogy egy gyerek felnevelése mivel jár.Nincs felelősségérzetük.Ahogy azoknak a nőknek sem,akik majomszeretettel nevelik a gyereküket,imádják,életük egyetlen értelmének nevezik a picit.

Természetes,hogy a nők vágynak az anyaságra.Természetes,hogy szeretik a gyereket.De a józan észt nem kellene elveszteni.Ezzel csak a gyereket teszik szerencsétlenné.

teljesen jogos a kérdésed, bennem is sokszor felmerült már ez a kérdés, de soha nem találtam rá megfelelő választ. és az a legrosszabb az egészben, hogy egyre fiatalabb lányok szülnek a semmibe gyereket, kapják a segélyt és abból tengődnek, mert persze később se akarnak dolgozni. Férj/apa se dolgozik, mert ő se akar. nekem eszembe se jutott volna hogy nyomorba szüljek gyereket. férjhez mentem, vettünk lakást, mindketten dolgoztunk amikor terhes lettem.

most 3 hós a baba.

Az persze eszetekbe sem jut hogy becsúszhatott az a baba???És akármilyen nehezen is élnek nem képes az abortuszra????

Örülj neki hogy te nem így élsz és ne ítélkezz!!!!

Nálunk konkrétan a 3.gyerek "ovszeres baleset" tehát nem kizárt hogy náluk is így történt.

Mi is dogűlgoztunk mikor megtudtam hogy terhes vagyok 2 hétig csak sírtam és depi........gondolkodtunk az abortuszon de nemtudtam volna megtenni.Ma már a világ összes kincséért sem adnám.És ha választanom kéne szegénység és a családom vagy jó lét de nélkülük inkább legyek szegény.....

Első terhességem "becsúszott". Elvetettük, mert nem a saját házunkban laktunk, a férjem akkor jött ki a kórházból, semmi sem volt biztos.

Másodikra akartuk. Frissen épült lakásba jött a drágám. Aztán megszünt a férjem munkahelye. Most az én GYEDem a fő bevételi forrás, meg szerencsére azért a párom is hazahoz valamennyit. Lakáshitelünk van, épp elég fizetni.

Ha az elsőt megtartjuk, akkor ő sokkal jobb körülmények között nő fel mint a kislányom.

Nem mindig az a jó döntés, amit annak hiszel...

jaj, de unatkozol kedves kérdező!

Örülj neki, hogy te jó körülmények közt szülted meg a babád!

Tudod van olyan, hogy mikor teherbe eski a nő, akkor még minden okés, és rá 4-5 hónap múlva jön a baj, amire talán nem is számított...

Akkor majd adja örökbe a gyereket, nehogy szegénységbe nőljön fel?

nah persze...

persze az elitélendő mikor már szenved a gyerek a szegénységebn ha nincs mit enni vagy fagyoskodik a lakásban, de fel lehet nőni szegénységben is!