Terhes lettem, egy három hónapos kapcsolatban most mit csináljak?

Hát, nem irigyellek... hasonló helyzetben vagyok én is, azzal a különbséggel, hogy én fél éves kapcsolatban lettem terhes, de előtte már volt alkalmam megismerni a páromat. És mi beszéltünk már előre arról, hogy hogyan viszonyulnánk egy esetleg becsúszott terhességhez. Mi úgy döntöttünk (közösen), hogy megtartjuk...

De a te esetedben nem tudom, hogyan viszonyulnék hozzá, mert nekem nagy könnyebbség volt, hogy már előzőleg ismertem a párom, a hibáit is, és róla tudható volt előre, hogy "komolyak a szándékai". Na meg a fél év alatt eléggé elmélyült a kapcsolatunk, erre merek építeni...

De még így is sok a bizonytalanság, elég ijesztő úgy babát vállalni, hogy még össze sem csiszolódtunk...

Na meg én idősebb is vagyok, ez is eléggé szerepet játszott a döntésben, hogy később már nem biztos, hogy belevágnék...

Összességében azt hiszem, ha a te helyzetedben lennék, nem merném vállalni...

Döbbenetes, hogy micsoda érzéketlen, fölényeskedő hozzászólások érkeztek...

Nulla empátia... tudjátok ti, milyen érzés ez?! Milyen mardosó kétségbeesés? Amikor nekem pozitív lett a tesztem, azt gondoltam, ez nem velem történik, ez csak egy álom, amiből majd felébredek, vagy egy filmben látom, de velem ilyesmi nem történhet, hiszen védekeztünk!

Úgy éreztem, kicsúszott a kezemből az életem, hogy mostantól semmi nem lesz olyan, mint régen, bárhogy döntök is.

Értem én, hogy aki nem volt még ilyen helyzetben, az el se tudja képzelni, na de empátia is van a világon... vagy ezek szerint mégsem...