Anyukák, több gyerekkel: vannak barátaitok, hobbitok, valami más elfoglaltságotok a gyerekeken kívül?

Ez nem mázli kérdése!Itt olvashattál többféle ember életéből példát,többségük átlagosan éli meg ezeket az otthon töltött éveket,hiszen alapvetően szép emlékek azok,amik a gyermekkel kapcsolatosak.

Az,hogy depresszió,párkapcsolati problémák vegyülnek ebbe bele,más tészta.A csapból is az folyik,hogy szakembert felkeresni nem szégyen,most már teljesen elfogadott dolog.

Alakíthatod a hétköznapokat másképp is.Ezek a "nincs barátnőm,nincs egy normális ember a környéken stb." megfogalmazások mind képlékenyek,mert ha akarod,akkor másképp nézed a dolgokat.Ha akarod.

2 gyerek van, a Nagy 4 éves, a Kicsi 3 és fél hónapos. Vannak barátnőim, a legtöbb már gyerekes. Amelyik éppen nem dolgozik, azzal összejárunk heti rendszerességgel. Iszunk egy kávét, vagy elmegyünk egymáshoz.

Sportolok is,futok, olyankor vagy anyósom vigyáz a kicsire, vagy apa, amikor hazaért. Anyósom még aktívan dolgozik, de vállalkozó, így,ha nem is mindig,de megpróbálja úgy alakítani,hogy heti kétszer 1 órát tudjon rá vigyázni. Én is dolgozom a Kicsi mellett, családi vállalkozásban vagyok, és van,hogy két napig semmi dolgom, de van,hogy egy hétig is napi 3-4 számlázok, ügyintézek stb.

Én még úgy érzem,hogy a szerencsések közé tartozom, mert ahova nagyon akarok, oda eljutok. Csak jól kell szervezni.

Első vagyok.

Most már én is elég nehezen viselem az itthon létet. ELső gyereknél valahogy még meg volt az újdonság varázsa, vagy nem is tudom hogy fogalmazzam, de így hogy már a 2. gyerekkel vagyok itthon (a kicsi 1,5 éves, a nagy 4), így már úgy érzem kicsit sok. Persze nem tudom mennyivel lesz jobb ha már újra dolgozni fogok, vagy esetleg még rosszabb lesz, mert jönnek a munkahelyi problémák, stressz is...

Nekem azért is nehéz mert nincs segítségem, nincs az hogy nagymama átugrik és lefoglalja a gyerekeket 1-2 órára amíg én mondjuk legalább nyugodtan meg tudok főzni, ha mást nem is. Meg az is nehéz hogy nem tudunk a férjemmel sem rendesen programot szervezni, mert a szülei messze laknak, havonta egyszer jönnek fel csak, és előre nem mindig tudni mikor, tehát pl. színházjegyet nem tudunk előre venni, ha el is jutunk valahova a férjemmel, akkor is csak rohanunk, mert vissza kell érni stb...

Azért hiszem, hogy ahogy nőnek a gyerekek valamivel könnyebb lesz, már várom hogy a kisebb lányunk is nagyobb legyen és úgy könnyebb lesz négyesben is programot szervezni majd.

""Kb 10 év és akkora lesz a nagy gyerek, hogy tudjon vigyázni a picikre. Addig ki kell bírni."

Utolsó, ez durva volt.

"

És elmondanád miért? Talán nekem soha nem fog kijárni havi 2-3 óra, amikor elmehetek fodrászhoz vagy éppen beülni a férjemmel egy kávézóba? SOHA?

De kijár! Csak nem a 10 éves GYEREK dolga egy vagy akár két kisebbre vigyázni.

Gondolom ezt te sem gondoltad komolyan,hogy amíg te a férjeddel mozizol a 10 évesre hagyod a Kicsiket?