Ti az utcán mikor mertétek elengedni a gyereketek kezét?

Soha nem volt fogva. Meg volt neki mondva, hogy mit szabad és mit nem, és ha anya, vagy apa szól, hogy "állj!", akkor megáll és kész. Próbálkozott, de mikor rossz volt, akkor le lett kiabálva és el lett neki magyarázva, hogy nem véletlenül szólunk rá. Ennyi.

még nincs tapasztalatom, de úgy látom amikor már motorozik, vagy futóbicikizik a gyermek, akkor nem fogják, de a kocsit se a szülők

Az én kisebbik lányom is pont ennyi idős, ugyanez van nálunk is, annyit azért elértem, hogy megérti, hogy amíg átmegyünk az úton meg kell fogni a kezem akárhogy ordít, most már kezdi elhagyni, mert tudja, hogy utána elengedem. Nagyjából ennyivel elégedett vagyok. Minden gyerek tényleg más, a nővérével sose volt ilyen gondom.

Még dupla ennyi idősen sem engedtem el a kezét. Mi azért a város viszonylag belsőbb, forgalmasabb részén lakunk. Egy hároméves gyerek simán meglát egy cicát a túloldalon, vagy mondjuk valamelyik barátját, és már megy is át, aztán ordibálhatsz meg reméknykedhetsz, hogy érdekli, amit ordibálsz. Na nem.

Ha olyan helyen megyünk ami nem forgalmas,belső utak ritka az autó,park ilyesmi elengedem,de ha jön a zebra nagyon forgalmas utaknál fogom. 5 éves lesz,de már 1 éve kb így van.

Igen, ez körülbelül innentől egy féléves fejlődési periódus. Az enyém is kétéves korára tanulta meg, hogy a járda végén mindenképpen meg kell állni (a vonalnál - ez az útszegély). Kis lábbalhajtós biciklivel ugyanis, ha van 5-10 méter előnye, teljesen reménytelen pillanatok alatt utólérni. Amíg csak gyalog van szökésben, addig viszonylag könnyű elkapni. Igen sokszor futottam utána, míg gyalogosan volt, 1,5-2 éves kora között. Szerencsére ezen időszak alatt megtanulta, hogy a járda végén mindenképpen meg kell állnia, és be kell várnia engem - ha jön valami jármű, ha nem jön...

Az enyémek jöhettek kézfogás nélkül, ha szerettek volna, onnantól hogy tudtak járni. De csak a járdán, vagy parkban. Nagyon forgalmas úttest melletti szakaszon megfogtam a kezüket, és természetesen az úttesten átmenéshez is megfogtam a kezüket, akár hisztiztek akár nem. Egyébként pedig mentem szorosan mellettük, és tanítottam, hogy "állj"-ra meg kell állni, és ha olyan helyre érünk, meg kell fogni a kezemet. Változó, hogy ezt mikorra tanulták meg, a két lányom viszonylag hamar, a kisfiamat még volt hogy 2 és fél évesen is az úttest széléről rántottam vissza mert épp arra támadt kedve menni, most 3 éves, és már nem ugrik az úttestre, és az esetek többségében szót is fogad.