Anyukaként zokon vennétek? Kérjek bocsánatot?

A történet a következő. Itthon vagyok, kisebbik, 4 hónapos fiammal. A szomszédban nyár óta építkezés folyik. Már amikor ősz elején megszületett a fiam, akkor is idegesítő volt az egész napos flexelés, de elfogadtuk,hogy ez van, fel kell építeni a házat. Aztán jött a "tél", másfél hónapra kb. leálltak, egy hete újrakezdték. Van,hogy csendesebbek, van,hogy hangosabbak. Kiderült,hogy a mesterek a házunk falának tövében flexelnek, ezért hallatszik úgy be. Ma apukám, amikor délben ment el tőlünk, átment megkérni a mestereket, hogy mivel kisbaba is van a szomszédban (a nagy 4 éves, itthon alszik), hogy ha meg tudják oldani, akkor a telek másik felén flexeljenek már. Hallottam, hogy normálisan kérte őket apu, mert szellőztettem, és nyitva volt pont az ablak. Eltelt most 3 óra, viszem ki a szemetet, jön az új szomszédasszony, és félig viccesen-félig komolyan megjegyzi,hogy de jó nekem,hogy legalább Rám, hallgatnak a mesterek, mert rájuk nem mindig. Éreztem a hanglejtésből,hogy sértődött.

Nem tudom, lehet,hogy én magamból indulok ki, de anyaként (nekik is van egy 3 éves), simán együtt tudnék érezni azzal, aki egész nap kisbabával a flexelést hallgatja. Nem azt kértük,hogy fejezzék be,csak,hogy egy kicsit messzebb csinálják!

Most kérjek bocsánatot a későbbi jó viszony végett, vagy hagyjam?