Az anya munkához való joga fontosabb, vagy az, hogy a gyermek három éves koráig az anyja mellett, családban szocializálódjon?

Mindkettőt megalapozhatná ha a reszmunkaidős állásokat támogatnák.

Pl kulfoldon meg 8 orás munkát nehez találni.

azért kell visszamenni más országokban 6 hónapos kortól dolgozni, mert az ország gazdasága nem engedné, hogy olyan mértékű gyermekgondozási díj mellett ami kint van, az emberek otthon üljenek 3 évet...

nálunk egyrészt nevetséges a gyed összege, másrészt meg is látszik, hogy 3 éves korig otthon lehet maradni, mert csak évek kérdése, hogy mikor omlik össze a magyar TB rendszer. Sem a nyugdíjasokat, sem a kismamákat nem tudja eltartani az a minimális számú dolgozó ember, aki rendes, bejelentett bérrel munkát végez.

Külföldön ezt felismerték és szépen meghúzták az egyensúlyt. A dolog lelki oldalára meg magasról tesznek, hogy jó e a bölcsi a gyereknek vagy nem jó.

Egyébként az én véleményem hogy amíg lehet maradjon otthon, mert mindenütt jó de legjobb otthon, de ez főleg az anya érdeke, aki így minél több időt a gyerekével tud tölteni és minőségi módon vinni a háztartást, etetni a gyermeket stb.

a bölcsi egyáltalán nem rossz a gyerekeknek, szocializálódnak, önállósodnak, megtanulnak egymástól csomó dolgot amit otthon a 4 fal között nem. Alapvetően semmi baj nem volna vele, én is voltam bölcsis, a családom is, akkor még ez teljesen normális volt, nem volt ez a "kötődő" nevelés - és itt most nem az igazi értelmében használom a szót - túl lihegve.

Más kérdés, hogy gondolom mind emellett külföldön olyan is a bölcsőde, hogy oda valóban nyugodtan be lehet adni a gyermeket - nem 2 gondozó jut 30 gyerekre, és valóban kivárják míg a gyerek eszik nem veszik el két kanál után az ételt ha nem ízlik neki - ami nyilván szóba se jön mert finomabb a kaja és még sorolhatnám. de ezt már tényleg csak gondolom, nem tudom hogy így is van e, akinek van tapasztalata a kinti bölcsődei ellátással nyugodtan cáfoljon meg.

Nem tudok ilyen gyermeki jogról, ami kikötné, hogy hároméves korig a szűk családban kell nevelkedni és nem lehet intézménybe járni.

A gyereknek, szerintem, mindenek felett egy kiegyensúlyozott anyára és családra van szüksége. Ha ehhez az kell, hogy az anya visszamenjen dolgozni - sokkal jobb, mint ha otthon marad és mártírrá válik. Nincs rémesebb egy mártír anyánál.

Biztos le leszek pontozva, mert vannak politikatörténeti ismereteim, de a magyar rendszer sem támogatja igazán azt, hogy otthon maradj. A 2-3 év GYED/GYES a kapun belüli munkanélküliség, vagyis azért találták ki eredetileg, hogy a nőket "elrejtsék" a munkaerőpiacról egy időre. És azért, hogy addig védett légy a munkanélküliség ellen, amíg otthon vagy a gyerekkel GYED-en, aztán ismét kirúghatnak, ha visszamentél. Emlékszünk mind a szüleink történeteire azokról az emberekről, akiket csak úgy felvettek a cégekhez dolgozni, mert törvénytelen volt munkanélkülinek lenni. Ugye?

Egyáltalán semmi köze nincs a gyerek fejlődéséhez ennek a magyar politikai intézkedésnek. Azt meg nehéz megmondani, hogy milyen hatása van, mert milyen számmal hasonlítod? Az öngyilkosok számában, az alkoholizmusban a világ élvonalában vagyunk pl., akkor a 3 év tényleg jó? A csapatban való együttműködésben viszont az alsó harmadban, vagyis nem jók a szociális képességeink sem.

Személyesen azt gondolom, hogy mindenki döntsön úgy, ahogy akar. Ha egy nőt boldoggá tesz a munkája is, a gyermeke mellett, menjen vissza dolgozni, ha pedig ez nem hiányzik neki, maradjon otthon.

A minap olvaszam erről egy cikket.

Az én véleményem az, hogy az édesanya (ha teheti) maradjon otthon a gyermekével. Sokaknak kenyelmi szempont a bölcsi, nem szükséglet, mert így ott elintézik a pelenkáról leszoktatást, a deles főtt ételt, stb. Szerintem ezekben az időszakokban is az anyukájara van szüksége a gyereknek, ő az, aki a teljes biztonságot, a védelmet jelképezi neki. Külső tényezők hatására a gyerek már elkezd változni, rossz szokasokat felvenni, amit a csoporttársától lát, és amikor napi rendszerességgel látja ezt, nehéz leszoktatni róla. Míg egy óvodassal le tudsz ülni megbeszélni, hogy ezt nem szabad, egy 10 hónapossal nem igazán. Illetve ha az anyai oldalt nézem, én is szeretnék minél tovább vele lenni, terelgetni az útján, segíteni a személysége kialakulásában. Felszabadultabb lehet itthon, önkifejezőbb. Itthon biztos lehetek benne, hogy az alapköveket szépen letettük a személységében, míg a bölcsoben nem lehetek ebben olyan biztos. Csak jobb, ha én felügyelem, én nevelem, én magyarázom el neki az általam helyesnek gondolt viselkedési formákat. Szocializálódni így is tud akár játszótérem, buszon vagy egyéb emberekkel teli helyeken.

Emelett viszont meg kell említenem, hogy ismeretségi körben 10 hónaposan bölcsis lett egy kislány, ma már iskolás, mind a nevelése mind a viselkedése kifogástalan.

Én imádok itthon lenni a kisfiammal, es nem azért fogok visszamenni dolgozni amikor lejár a GYED mert unatkozom itthon, vagy karrierre vágyom, vagy mert egyalatalan akarok, hanem mert muszáj, hiszen a GYES nevetségesen kicsi összege mellett apa teljes keresete nem elég a megélhetésre. Ez sajnos nem az én döntésem, viszont nagyon hálás vagyok hogy legalább ezt a két gyönyörű évet itthon tölthetem, mint főállású anyuka.

Aki azt mondja hogy a GYED nevetségesen kevés, az gondolom nem volt úgy bejelentve ahogy kellett volna, én a családi pótlékkal együtt ugyan annyit kapok, mint a fizetésem volt.