Hogyan neveljem, oktassam, tanítsam a gyerekemet, hogy majd jó alappal induljon az iskolában, illetve később se legyen gondja ezzel? Mennyire válhatnak be ezek az ötletek, módszerek?

Mennyi idős a gyerek?

Értem a jó szándékot, de azt tudnod kell, hogy minden gyerek más, és nem mindegyik vevő az ilyen célzatos fejlesztésre. A saját tapasztalataimat tudom veled megosztani ezzel kapcsolatban:

" már kis korban rengeteget beszéljünk vele, hétköznapi dolgokról," - ez alapvető, persze.

"Olvasnék neki meséket, majd megkérném, hogy foglalja össze, beszéljen róluk." - a meseolvasás nagyon fontos, de hogy utána foglalja össze, számomra túl iskolás és életszerűtlen.

"Én kiskoromban rengeteget kártyáztam, amiket ugye számok voltak, s lehet, hogy pont ezért lettem jó matekból." - én is szerettem Uno kártyázni, mégsem voltam jó matekból, nem hiszem, hogy van összefüggés. :)

"megtanítanám a számokra 1-töl 10-ig, hogy pl kösse oda a kettest oda, ahol 2 alma van." - ez jó ötlet, de csak akkor, ha már tudja a számokat. Direkt ne ülj le tanítani, ha érdekli, megtanulja magától is nagyon hamar.

"rajzeszközöket kapna, színezőkönyvet, ezzel az iskolai tanulmányait is megalapoznám, hogy már tudná hogy hogy kell fogni a ceruzát" - rajzeszközök, színező, nagyon jó dolgok, vegyél is neki sokat, de a helyes ceruzafogást ideális esetben az óvodában is tanítják.

" Ha hazaérne az oviból, akkor minden nap megkérdeném tőle, hogy mi történt meséljen, így talán iskolában mar nem csak szavakkal, meg 3 szavas mondatokkal tudna válaszolni a tanárnőnek." - Ne azért kérdezd meg tőle, hogy tudjon a tanárnőnek felelni, hanem azért, mert érdekel, mit csinál a gyereked egész nap.

"Idegen nyelvet hogyan kezdetném el neki tanítani ?" SEHOGY!!! Semmi értelme "alap szavakat" tanítani idegen nyelven a gyereknek, hacsak nem külföldön éltek. Őszintén, minek?

"Ha már bekerült az általános iskolába, akkor minden nap ( vagyis hát mikor lenne időm ) ellenőrizném a házi feladatát, a hibáit javítgatnám vele." - nem tudom, később mi lesz, az én fiam elsős, de mindig együtt csinálom vele a leckét. Ez nem "van-e rá időm" kérdése.

"Érdemes lenne mindig egy picivel többet tanítani neki, mint amit az iskolában vesznek, esetleg mindig egy picit előrébb venni a dolgokat ?" - igen, abban, ami érdekli, és nem iskolás formában. Én pl. nagyon sokat beszélgettem apukámmal a történelemről, de nem évszámokat magoltunk, hanem a folyamatokról beszélgettünk. Nagyon érdekes volt. Válaszolj a kérdéseire, mert lesznek, de ne ülj le vele pluszban tanulni, ha nem égetően szükséges.

5 éves lányom van,szerintem ezt nem kell túl kombinálni.Óvodás korban a legfontosabb,legfejlesztőbb tevékenység a SZABAD JÁTÉK.E mellett rengeteget olvasok neki,és ami szerintem jó még,hogy magam is tanulok,látja is,kérdezi,érdeklődik felőle,szerintem ez is jó ösztönzés.

Meg persze van rajz,olyan füzetecskék amiben ovisoknak vannak feladatok,de én soha nem erőltetek semmit.Házimunkában sokszor segít,illetve el is várom,hogy maga után elpakoljon,ilyesmi.

Az én lányom 3 eves, a legfontosabbnak a szabad játékot tartom. Nagyon sokat jatszik, rengeteget beszélgetünk játszók vele en is. Gyurmazunk rajzolunk, de tudatosan nem fejlesztem ot..

Most kezdett szerepjatekozni, hihetetlen fantáziája van.

Egyetlen dolgot tartunk ezen kivul fontosnak, az pedig a nyelv.

En 3 a férjem 2-ot birtokol magabiztosan, ezert olyan bolcsibe ment a kislanyunk(10 honaposan) ahol az angolt életvitelszerűen használják.eleg jol kifejezi magat mostmar..

A tanulást a szabad jatek által lehet a legjobban megszeretni

A részleteket illetően egyetértek az első 3 válaszolóval, és nem is merülnék bele a ceruzafogás témájába, viszon lenne egy más jellegű hozzáfűznivalóm a legnagyobb jószándékkal.

Számomra az, amit írtál, nem a (leendő?) gyermekedről szól, hanem csakis rólad, a te maximalizmusodról, a te tanultságodról, vágyaidról, és arról, hogy legyen ő is olyan mint te, szeresse azt, amit te... Lehet, hogy a gyermeked átlagos képességekkel rendelkezik majd, utálni fogja a matekot, de az ország legelhivatottabb cukrásza lesz belőle, vagy bármi más. Kicsit úgy érzem, hogy nehéz lesz majd megfelelnie az elvárásaidnak.

Ugyanazt érzem az irományod mögött, mint az 5-ös.

Ez a fajta teljesítménykényszer megnyomorította a férjem egész gyermekkorát. A "pedagógus" anyja soha nem azt nézte, hogy miben jó, hanem azt, hogy mely képességeit lehetne még tovább fejleszteni. Hasonlítgatta, csalódott volt...

A pedagógust azért tettem idézőjelbe, mert édesanyám is tanárcsaládból származik, de ő valóban jól csinálta. Sose erőltetett semmit, játszva tanultunk.

Nem kritizálni akarlak, kérdező, de ahogy olvasom a soraidat, az az érzésem van, mintha te találtad volna föl a spanyol viaszt /vagy legalábbis szerinted/.

Minden, amit felsoroltál, alapvető része egy magára valamit is adó és a gyermekeivel foglalkozó szülő nevelési módszereinek.

Mindenki mondókázik, mesél, rajzol a gyerekkel, a közös főzéskor magyaràznak, hogy miből mennyit, a családok 99 %-ánál van meseolvasás, egy 3 éves már simán elszámol 10-ig, akár tovább is...szval ezek automatikusan kialakulnak egy kisgyermekes család életében.

Valóban versenyistállószaga van annak, amit leírtál. Légy majd lazább, lazulj, játssz együtt a gyermekeddel, nevessetek rengeteget, és öleld annyiszor, amennyiszer csak tudod /vagy amennyiszer ő igényi/. Ha ezek megvannak, a többi már magától jön.

És tényleg igaz: a gyermeked nem a kicsinyített másod. Ne traktáld olyan dolgokkal, amelyek neked örömet szereznek, hanem kínáld fel neki a lehetőséget, hogy rengetev dologgal megismerkedjen! Hadd válasszon a gyermeked!

A gyerekbe nem tudod bele nevelni a tanulási vágyat.

Vagy fogja érdekelni, vagy nem.

A legnagyobb gyerkőcöm 3. osztályos. Elmagyaráztam Neki, hogy miért fontos hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából, de biztosítottam afelől is, hogy ha a lehető legjobb is csak 2-es, nem érdekel, amíg azt látom, hogy próbálja.

Jelenleg az éltanulók egyike.

Nem voltam mese olvasós és nem voltam előre tanulós.

A második lányom első osztályos. Ugyan így voltam Vele is. Nem tanultam Vele, elmondtam Neki is, hogy szeretném, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa.... stb.

Neki azonban annyi előnye van, hogy Ő már használja az eszét és így 5 évesen szótagolva olvasott. A tanítónénink oda figyelt arra, hogy mit tud, ezért Neki más feladatot adott.

Előttem írták, csak más szavakkal: egy gyereknek igen is gyereknek kell lennie. Kell a szabad mozgás! Mellette persze felolvasni Neki, mondókákat tanulni. De a gyerek igen is legyen gyerek!

Én bár nem vagyok tanár, nagyon szeretek tanítani.

inkább ne tedd :(