Beszólások, mert az apja is sokat foglakozik a gyerekkel?

szerintem csak nagyon magadra veszed, nálunk pont fordítva van.

Férjem ünnepnapokon vitte bölcsibe, sajnos ő korán megy későn jön.

Mindig megörültek neki, nahát apát is látni stb...

Mi ezt nem beszólásként éltük meg, a gyerek meg mikor apa vitte már messziről kiabált -APÁM hozott! szerintem nem feltétlen rosszindulat ez...

Hű, még mennyi ilyen lesz, és nem is csak a gyerekkel kapcsolatban, majd meglátod :D

Egyszer a kolléganőimmel beszélgettünk arról, hogy ki mennyit vasal, szoktunk-e vasalni, mennyi ruhát, stb. Mondta az egyikük, hogy ő úgy utál ingeket vasalni, de lehet olyat is kapni, amit nem kell, csak az nagyon drága. Tudják, hogy a férjem ingben jár dolgozni, és kérdezték, hogy azokat kell-e vasalni, erre mondtam, hogy a férjem nem szokta vasalni, csak felakasztja vállfára, és nem gyűrött sose. Erre ketten is rámförmedtek egyszerre, hogy "Vasalni nem is neki kell, az a te dolgod!" Köpni nyelni nem tudtam hirtelen. Miért az én dolgom? Én vasalom azt, amit szerintem ki kell vasalni, és az én cuccom. A férjem szerint az ingeit nem kell vasalni, ezért nem is vasalja őket. Nyilván, ha szerinte kéne, és időnként megkérne rá, hogy a sajátommal együtt azt is vasaljam ki, megtenném, de nem automatikusan az én dolgom a vasalás, a férjemnek is van keze, tud vasalni ő is.

De persze az én kolléganőimnél az a módi, hogy ugyanannyit dolgoznak, mint a férjeik, de munka után ők még bevásárolni mennek (busszal, mert a kocsi a férjnél van), otthon kétfélét főznek (vacsorára, mert az KELL, anélkül nem lehet élni, és másnap ebédre), mosnak, mosogatnak, takarítanak, a férjeik meg letudták azzal a dolgukat, hogy dolgozni voltak, otthon már semmi dolguk, maximum néha becsavarnak egy villanykörtét. És amikor kicsi gyerekeik voltak, az is csak a nők dolga volt, hozni-vinni, reggel öltöztetni, programokra vinni, tanulni vele.

Azon is kiakadtak, hogy nálunk a férjem szokott szülői értekezletre menni. Mert 1. sokkal jobban fog az agya késő délután, mint nekem. Ha én megyek öt perc után csak nézek magam elé abban a levegőtlen teremben, a huszadik idióta közbekérdezés után. Ő meg szépen leír mindent, és még kérdez is, ha valamit nem mondtak el. 2. ő fél 5-ig dolgozik, én 4-ig. Ha ő megy a szülőire, akkor én el tudom hozni a gyereket suliból, és hazamegyünk, kész passz, ő meg odaér 5-re, amikor kezdődik. Ha én akarnék szülőire menni, akkor elkésnék, hiszen meg kéne várnom, hogy a férjem hazaérjen (az is 5 óra lenne), hogy a gyerekekre vigyázzon.

De a kolléganőim szerint ez csak kifogás, én papucsot csinálok a férjemből, illetve engem nem is érdekel, mi történik a gyerekkel az iskolában. Mondjuk megkérdeztem tőlük, hogy akkor ezek szerint náluk meg a férjeiket nem érdekelte, hiszen nem jártak szülőire. Az volt rá a válasz, hogy nem az apa dolga ezzel foglalkozni. Erre nem lehet mit mondani.

Nem értem min akadsz ki.

Nálunk éppen fordítva van. A férjem 7-kor ér este haza vagy még később (fél 8, 8).

Az egyik korábbi hozzászólónak mondanám, hogy teljesen megértem a munkatársaid. Nálunk is egyetlen étkezés van, amin mindenki jelen van és ezért ez nagyon értékes. Három gyerekem van, a nagyobb óvodás még csak. Én is olyan vagyok, hogy a vacsora elengedhetetlen és mindig igyekszem, hogy valami különlegesen finom legyen. És ez tényleg sok idő és energia, de megéri! Másnapra pedig, mivel a kettő kisebbel otthon vagyunk nyilván főzők. Szóval nem olyan értehetetlen, amit mondanak neked. És nekem is nagyon különös volt, amikor írtad, hogy magának vasal. Nálunk is volt, hogy rávitte a kényszer, de alapvetően nem ő csinálja.

A ti felfogásotok szerint én biztosan egy cseléd vagyok ezek szerint :) Bármilyen érdekes, de a férjem nem szokott porszívóni (előfordult már de nem rendszeres), porttörölni, felmosni, vasalni, főzni, bevásárolni. Én is fogok dolgozni (itthoni munkáim már vannak) de ezek akkor is az én feladataim lesznek. És én nem is bánom.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogyha rám tennének megjegyzések akkor sem érdekelne. Bár valószínűleg látják rajtam, hogy örömmel teszem. Szerintem téged sem kellene, hogy érdekeljen. De mégis miért veszed ennyire magadra? Mit számít egy olyan közösség véleménye, ahova úgysem jársz?

Ahány ház, annyi szokás, nekem igazából tök mindegy, ki hogy csinálja, én csak azon néztem nagyokat, hogy rámförmedtek, hogy vasalni az én dolgom, szülőire menni az én dolgom, minden nap főzni (kétfélét) az én dolgom.

A vacsora fontos, persze, de nem strapálnám magam munka után a főzéssel, tökéletesen megfelel a hideg vacsora is, gyerekkorom óta így szoktam meg, a férjem úgyszintén. De ha ő meleget akarna, akkor ott a lehetőség, ő is főzhet munka után. Ha vasalt inget akar, szintén tudja, mit kell tennie. Mi mindketten dolgozunk, ahogy a kolléganőimnél szintén ugyanez a felállás, úgyhogy nem tudom, miért lenne magától értetődő, hogy a nőnek itthon plusz feladatai vannak, míg a férfinak nincsenek. Természetesen végzünk házimunkát, de megosztozunk rajta.

Különben érdekes, hogy ez a vasalás hogy felháborít mindenkit :D Mi abban a pláne, de most komolyan?

Nálunk a dolgok úgy történnek, hogy a hatalmas kertünkkel én nem foglalkozok. Az az ő feladata. De természetesen ez nem igényel napi munkát. Enyém a háztartás. Talán ezért érdekes számomra. Mert nálunk például egyértelmű, hogy én nem ások, nem vágok füvet,nem ültetek fát. Ezért ő nem főz, stb...

Mi biztosan túlságosan régimódiak vagyunk (ezen nevetne aki ismer) de mi tartjuk ezt a "hagyományt". Sőt a környezetünk is. Pedig egyáltalán nem egy pici városban élünk!