Mi a véleményetek arról az apukáról (2 gyerek van), aki hetente 2x (péntek, szombat) mattára issza magát?

Lehet én nem látom reálisan, de én ezt elfogadni együtt élni ezzel nem tudnék. Persze le ülnek vele megbeszélni h ezt haggya abba de ha nem valtoztatna akkor elvalnek és felépítenem az életem újra úgy h én és a gyerekeim boldogok legyenek. Ne az legyen a megszokott és a természetes a gyerekeknek h időnként jól le lehet reszegedni ezzel nincs gond.. Nem ezt az értékrendet tamitanam nekik.Es ez nem olyan keres h nem lehetne betartania a ferjmenk úgyhogy ha szeretne minket lerakna a piat.

Nem vagyok antialkoholista teljesen de az én ertekrendembe egy család apa nem ilyen képet mutat.

Azt hiszem most màr értem miért van ennyi vàlàs...

Szerint ilyen esetben nyer értelmet a jóban- rosszban kifejezés a hàzassàgi esküből, amire itt ezek szerint szinte senki sem emlékszik. Hozzàteszem úgy folytatódik hogy egészségben- betegségben...

De ugyanennyi segìtőkészséget kìvànok mindannyiótoknak, amikor szükségetek lenne rà, nektek,akik csak annyit tudtok kàrogni,hogy alkoholista,menekülj, hagyd ott...

Utolsó, mesélj még!

Én nem azt mondtam hogy hagyja ott, hanem hogy igen, nagy a baj és foglalkozni kell vele! Minden alkoholista így kezdi, tapasztalatból beszélek és igen, ha neki nem fontos annyira a család hogy erőt vegyen magán amíg mellette állnak és támogatják, akkor nekem sem olyan fontos ő hogy tönkre tegyem miatta a gyerekeimet és magamat. Ez már szerencsére nem a sötét középkor amikor egy nőnek a világon mindent el kellett tűrnie, külön lehet menni és élni egy nyugodt, emberhez méltó életet. Ennyiért nem hagynám ott, ha szeretném a férjem, mindent megtennék hogy segítsek neki, de nem minden áron.

24-es, senki nem írt olyat h nem próbálna meg segíteni a férjének ilyen esetben. AMit én írtam h tolerálni nem tudnám, és nem, nem muszáj együtt élni egy alkoholistával.

Elején megpróbálnék neki segíteni de ha hosszú hónapok során sem változna vagy esetleg meg se próbálná, nem érdekelné, akkor igenis elválnék.

A jóban-rosszban rész nem hiszem h arra vonatkozik h az egyik fél masszívan iszik, ezáltal tönkreteszi családja életét, de a másik fél akkor is tűrjön és viseljen el mindent. Jól írta valaki, ez már nem a 19. század.

1#

Az a véleményem, hogy alkoholista, és jobb helye is lenne annak a rengeteg pénznek.

Illetve szép nő lehet az, aki ennek ismeretében két gyereket szült neki.

(Csupa jóindulat)

4#

Az a véleményem, hogy anyuka se normális, hogy két gyereket szült neki és még mindig együtt vannak.

(No comment)

5#

Se a férj, se a feleség nem normális.

12#

Én is éltem együtt alkoholista játékfüggővel (ő a viccesre ivó típus volt). Hamar leléptem, és egy józanéletű normális emberrel alapítottam családot.

(Ja lépj le hamar az a tuti)

20#

Azt hogy otthon elkezdjen egymaga inni és annyit h utána ne is emlékezzen rá azt egyszer sem tudnám tolerálni és elképzelhetetlen.

Az hogy mondjuk haverokkal elmenjen sörözni azt havonta egyszer, de nem minden hétvégén kétszer.

Az hogy annyit igyon hogy ne is emlékezzen rá másnap azt kb 3-5 évente tudnám tolerálni....

Ezek àm a segìtőkész emberek. Aki meg nem ìrt hasonlót az minek veszi magàra????

Ja mert ti aztàn tudjàtok mit jelent alkoholistànak lenni... Gondolom sokat dolgoztatok addiktológiàn. Pfff de a pofa az nagy.

Igen valóban van egy jó részük, aki a folyon gyógyulni vàgyó,időröl időre tiszta valameddig aztàn egy jóval nagyobb gödörben csücsül ùjra. Persze önhibàjàból. Na az ilyet én sem sajnàlom.

De van egy kb 30-40% uk aki napi szinten küzd azért,hogy ez ne ìgy legyen,és megpróbàl normàlisan élni,de ez csak segìtséggel megy. Az egyedülàllók kb 0,1 % tud megszabadulni a szenvedélyétől.

Namost aki olyat ìr,hogy tuti nem toleràlnàm,koràn leléptem az alkoholista mellől stb... Az aztàn megérdemelné,hogy ugyanúgy otthagyjàk a szarban amikor neki kell segìtség. Mert ekkora jellem. Amìg megy a szekér addig jó,ha meg vmi nem működik hagyom a fenébe...

És nem csak a kocsmai szivacs az alkoholista. Ugyanúgy lehet a stressztől kimerült csalàdfő, jól szituàlt vàllalkozó, vagy a 4 gyereket nevelő anya, aki ìgy tud higgadt maradni.

A szenvedélybetegség semmi màs,mint egy rossz vàlasz a problémàra. Amìg a probléma nincs kezelve addig a gyógyulàsra sincs esély.

Az meg aki nem veszi észre a pàrjàn a depresszió, szétesés jeleit na az aztàn büszke lehet magàra, és ebben az esetben igazatok lehet mert jobban jàr az alkoholista ha elhagyjàk mondvàn ez elviselhetetlen, hiszen milyen kapcsolat az ahol dugiba tud vki àllandóan nyakalni vagy épp mint a kérdésben,nem is annyira dugiban.

De a kérdezőnél(màr ha ő a nej) legalàbb felmerült hogy ez gond.

Aztàn hajrà lepontozók. Remélem hogy ez életetek legnagyobb öröme.

És azért ez nem úgy megy, hogy ha fontos a csalàd akkor nem iszik. Akinek alkoholproblémài vannak, az akkor is inni fog ha imàdja a csalàdjàt, ettől nem kevésbé jó apa vagy férj, hanem csak simàn függő.

De itt van a baj a fejekben ezzel kapcsolatban is, az emberek 90% nak fingja sincs mit kell tenni ilyen helyzetben.

A két véglet létezik:

Lelépni vagy elnézni

Egyik sem megoldàs.

Keresztapám alkoholista mióta az eszemet tudom. A felesége nem hagyta el, csupán végigasszisztálta az elvonóit, mindig kihívta a mentőt, mikor öntudatlanra itta magát, mindig kitakarított utána, mikor televizelte a szekrényt (azt hitte, az a wc), eltűrte az ordibálást, megalázást, fenyegetőzést. A keresztanyám 2 állást vállalt, hogy a gyerekekre is jusson, ne csak piára és cigire. Hosszan sorolhatnám.

Eredmény: otthonról külföldre menekülő gyerekek, a koránál 30 évvel idősebbnek kinéző, roncs feleség és egy azóta is alkoholista, senkiházi férfi. Ezek után sajnáljam a szegény férjet, hiszen ő csak egy áldozat, mert függő? No way!

Nem tartanék ki egy olyan férfi mellett, aki egy szalmaszálat nem tesz keresztbe a változásért.