Anyukák! Más is érzett így a baba születése után?

Iszonyatosan egyedül vagyok. 9 hónapos a lányom, az elején szülés utáni depressziónak véltem, gondoltam majd elmúlik. Imádom a lányom, nagyon akartuk őt, nem adnám semmi pénzért, nem ez a baj. A rokonaim, szüleim 250 km-re vannak tőlünk, a férjem rokonai 100, senki nem tud csak úgy "beugrani", akár segíteni, akár csak beszélgetni. Tudtuk, mit vállalunk, de mégis nehéz így. A barátaim is messzebb laknak, emailezünk ugyan napi szinten, de az mégsem ugyanaz, mindegyiknek megvan a maga kis élete. A férjem reggel 6-tól este 7-ig nincs itthon, tehát pont a fürdetésre talán hazaér, és nekem a felnőttekkel történő kommunikációm kimerül a napi vásárlásnál használt "kérem és köszönöm" -mel. Minden percet élvezek a gyerekemmel, de jó volna, ha lenne valaki, akit meglátogathatnánk néha, vagy ő minket. Borzalmasan fáradt is vagyok, a lányom elég rossz alvó, átlag 2 óránként kel éjjel, nappal is félórákat alszik. Én kelek hozzá kivétel nélkül mindig, és ez is nagyon kimerítő. 9 hónapja nem aludtam 2 óránál többet egyhuzamban. Jah és az a legrosszabb, hogy mindezek miatt bűntudatot érzek, mert ilyen önző gondolataim vannak, hogy de jó lenne valaki, vagy de jó lenne aludni mondjuk 6 órát egyhuzamban... A lányom pedig teljes értékű anyát igényel és érdemel, de én így sajnos tényleg azt érzem, hogy egy fáradt és befásult öregasszonyt kap. Éreztetek így? Vagy velem van baj?