Anyukák milyen nevelesi módszereket alkalmaztok hogy a fiú gyermekeitek tinédzser kort elérve ne alakuljon ki náluk a mások feletti uralom vágy hogy tűrtoztessek az indulataikat?

Bizonyos szintig normális, ha ezek egy férfiban megvannak. Evolúciós örökség, és a mai világban is szükség van rá, és egy nyuszi fiú az nem is igazi férfi.

Csak az a baj, ha nem társul ehhez a férfias ösztönvilághoz mentális/kulturális/szociális kontroll, gát, hogy az élet melyik pillanaitai azok, amikor követhetik ezeket az ösztönöket, és mikor nem.

Ennek a gátnak a hiányát érzed te. Ez pedig éppen a normális társadalom, a család hiányából fakad.

Én olyanokra tanítom, látod ha lökdösődsz, dobálózol, irígykedsz, akkor az emberek morcosak, nem vagy szimpatikus, de ha segítőkész, mosolygós, akkor mosolyt fogsz kapni mindig.

Vagy pl látod ha ezt csinálod, utána meg rosszul esik ha rádszolnak. Majd akkor ne lepődj meg.

Még kicsi nagyon

De hagyom szocializálodni. Ebben a társadalomnak nagyobb szerepe van. Meg kell tanulnia megvédeni is magát, rájönnie hogyan kell barátkozni stb ezt kevésbé tudják a szülőtől, engedni kell őket, nem anyaszoknya mellé fogni.

Kb így.

A mások feletti uralomról és a tűrtőztetésről a tiszteletadás jut eszembe.

Sok embert megismertem, több kétszínűt is, akik másokról rosszat terjesztettek. Azóta nem hiszek a hallomásnak, az első benyomásnak, előítéleteknek sem, mert az a fura ember lehet,többet ér nálam, sokaknál is,mert jólelkű, vagy okos, v megmentette egy másik ember életét (akár adakozással), bármi.

A tini sorozatokat nézve nem is csodálom, ha beképzeltek a fiatalok, egészen más a hozzáállásuk akár egy munkahelyhez is (pl. kapásból jó fizut akarnak - és lehet, megfelelő fellépéssel ki is dumálják a munkaadóból...).

Már nincs annyi idő egymásra, mikor így felgyorsult a világ és rengeteget kell teljesíteni már a víz felszínén maradáshoz is. Már nem lesz időd jófej lenni, mikor neked terveid vannak, és ezeket teljesíteni akarod, v muszáj. A lekezelő stílus lehet, ennek az eszköze, h ne érintse annyira a lelkem a másik nyűge, mert amúgy is annyi a negatív dolog körülöttem, h többet már nem akarok elviselni, v már én is rámennék. Vagy ha így is lehet, miért ne tenném így? Nagyon közeli jóemberekkel, családdal, stb. tisztelettel, empátiával viseltetnek, de a többinél ez csak opció.