Szerintetek érdemes gyereket szülni?
29 éves nő vagyok, szüleim is noszogatnak és körülöttem is szinte mindenkinek van gyereke (persze nem emiatt akarnék mert másnak is van) van is párom, és kérdezik mikor akarsz gyereket szülni?
Viszont elgondolkodom néha azon, vajon érdemes ebbe a világba gyereket szülni? Ebbe a társadalomba, ebbe a közegbe?
Mert amikor én voltam gyerek, később tizenéves, teljesen más világoit éltünk, talán ennyire veszélyes, felszínes, külsőségekre menő világban nem éltünk.
Elég csak felnézni facebook-ra, ott a sok köztük hírhedt és nem ismert lány (van akit személyesen ismerek) aki legfeljebb csak 13 éves de már kirakja a pucsítós, miniszoknyás, dekoltázsos képeit, és nem egy közülük nemi életet él 12-13 évesen. Hallottam olyat ebben a korban már menő ha orálozik a fiúkkal buliban és azon versenyeznek ki tud jobban (vagy ki a legnagyobb ribi??).
A fiúk is egyre korábban kezdik a szexuális életet, náluk főleg már az számít cikinek, ha valaki még nem volt nővel és nem döngetett meg minél több nőt.
Terjed köztük a ''páva'' stílus, összességében szegényes a szókincsük, nincs stílusuk (de azt hiszik), ha nem buliban a facebook-on élik az életüket, rémisztő mennyire meg akarnak egymásnak felelni, minden hülyeséget elkövetnek csakhogy kövessék a trendet vagy megfeleljenek a haveroknak (töménytelen alkoholfogyasztás, drogok, gyakori partnercsere, trágár beszéd, ribis ill. diszkópatkány stílus), már lassan normálisnak lenni egyet jelent a lúzerséggel, az nekik már nyomi meg lúzer aki normálisan próbál élni, nem fiúzik nem pasizik vagy drogozik.
Megdöbbenek, atyaég, hova tart a világ? Amikor én voltam 12-13 éves nem igazán tudtam mi zajlik férfi és nő között, nem is érdekelt, a többi osztálytársamat sem. Játszottunk, rajzfilmeket néztünk, nem sminkeltünk, nem ittunk, normális ruhákat hordtunk, nem néztünk ki úgy mint a miniatűr felnőttek kás stílusban.
Néha attól tartok, szülök egy kislányt, és elzüllik. Én szeretnék majd jó kapcsolatot a gyerekeimmel, hogy bármit meg lehessen velem beszélni, mindent elmondjanak nekem ne titkolózzanak, és persze elmondjam nekik attól még hogy a többség ezt meg azt csinálja nem kell követni a példájukat, nem biztos az a helyes.
De azon is gondolkodom, melyik rosszabb, ha a gyerekem a beszélgetések ellenére csinálja a dolgait de nem szól róla eltitkolja véletlen jövök rá aztán ha rákérdezek ordibálás lesz a válasz, vagy ha pironkodva szégyenkezve bevallja és hallgatnom kell összetört szívvel mit csinált a gyerekem annak ellenére amit megbeszéltünk?
Szóval mit gondoltok, érdemes gyereket szülni egyáltalán? Mivel lehet tenni az ellen, hogy a leendő gyerekem züllött legyen?
Bocs a hosszúságért, muszáj volt megosztanom az aggodalmaimat.
válasza:Ha mindenkor azt nézték volna az emberek, hogy milyen a társadalom, milyen a gazdaság vagy bármi, akkor már rég kihalt volna az emberiség.
Ennél sokkal rosszabb időkben is születtek gyerekek, háborúk, forradalmak közepette. Bár még én sem éltem akkor, valószínűnek tartom, hogy pöttyet nehezebb volt az élet akkoriban.
ogy milyen gyerek/tini/felnőtt válik a gyerekedből, azért nagyrészt Ti tudtok tenni. Ha át tudod neki adni azt az értékrendet, amit Ti képviseltek - és ezt ésszel, megfontoltan teszitek -, akkor jó eséllyel nem az általad leírt viselkedést fogod tapasztalni. Saját tapasztalatom annyi, hogy meg kell találni egy középutas nevelési formát: se túl megengedő, se túl korlátozó ne legyen, általában ezek vezetnek később extrém lázadásokhoz tinikorban. Én ezeket szerencsére mindhárom gyerekemnél elkerültem eddig. A fiam már felnőtt, normális, dolgozó ember lett, valódi emberi kapcsolatai vannak, nem virtuálisak. Lányaim még "vad" tini és korai kamaszkorban vannak (17 és 13 évesek). Egyikük sem a FB-on éli az életét, max. kirándulásokról, érdekes programokról oszt meg képeket, nem hiányos öltözékben (kivéve esetleg a strandolós/fürdőruhás képeket), és ezeket is csak a közeli ismerőseik láthatják.
Az egyáltalán nem baj, ha az alapvető biológiai dolgokkal tisztában vannak, én már tudtam mindent 12-13 évesen is, de az nem azt jelenti, hogy csinálja is. Az a fontos, hogy egy olyan bizalmi viszonyt tudjon az ember kialakítani a gyerekével, amelyben nem érhetik nagy meglepetések. Merje elmondani a gyerek, ha tetszik neki valaki, ha szerelmes lesz, hogy túlesett élete első csókján - és ezek miatt ne sopánkodás legyen otthon vagy gúnyolódás, netán a "a te ehhez még kicsi vagy" kitétel. Fontos, hogy élete nagy pillanatai előtt is már tudjon a szülővel beszélni, megbeszélni mindent, ami érdekli, zavarja, nyugtalanítja. Ilyen esetben nem fordulhat elő az ordítozós, avagy a pironkodós, utólagos "tűzoltás". Bizonyos dolgokat utólag nem lehet már jóvá tenni, de esetleg meg lehet őket előzni.
Persze nem könnyű ezt megvalósítani, van vele "munka", de ha az alapvető értékrend a családban a helyén van, akkor azért nem annyira nagy ügy, megoldható.
Csak azért nem érdemes gyereket vállalni, mert a környezet elvárja. Akkor vállalj gyereket, ha Ti úgy érzitek, hogy meg tudtok birkózni a feladattal. Ha nem érzed magad alkalmasnak, akkor inkább ne szülj. Az még mindig a jobb megoldás. De azért túlagyalni sem kell, lásd amit az elején írtam. Jó eséllyel nagyszüleid, dédszüleid olyan korban vállaltak gyereket, amikor tán nem voltak a legideálisabbak a körülmények. Ha ők is ennyit gondolkodtak volna a dolgon, akkor esélyes, hogy most te sem lennél.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!