Boltban MÉG ki nem fizetett terméket odaadtok 1,5-2 éves babának, kisgyereknek?

Dehogyis! Nálunk ki is van írva a boltban (Alfi), hogy csak kifizetés után szabad elfogyasztani a termékeket. A kisebbségnek meg a proliknak szól, szégyellném magam, ha rám is vonatkozna.

Az én 2 éves gyermekem úgy van nevelve, hogy csak akkor a miénk az áru, ha a néni már lecsipogtatta, anya kifizette.

Mindig van nálunk víz a kulacsában meg pár szem keksz, anélkül nem indulunk el.

Hogy más mekkora tahó, nem érdekel. Attól, hogy valahol nem szólnak rátok, még nem jelenti azt, hogy akkor szabad a pálya. Meg most komolyan, ti megvárjátok, míg kidobnak benneteket a boltból?

Egy pénztáros mesélte, mekkora élmény keresni a vonalkódot a gyerek által összenyálazott rudis csomagoláson, csokin.

Nem. Először mindig kifizetjük, soha nem bontottunk ki semmit.

2 éves múlt a fiam

Az első pár alkalom hiszti volt, mostanra megértette, hogy nem.

Ha ő kap vmit, ráteheti a szallagra, és kivárja.

Péksütit meg soha nem volt pofám letörni, cikinek érzem. Amikor más teszi az nem érdekel.

Németországban élünk, itt nem látok ilyesmire példát.

Nem szoktam odaadni.

15hosom van.mindig viszek valamit,amit ha ehes,meg tud enni.innivaloja is mindig nalunk van,es nalam is van mindig egy uveg viz magamnak.abbol ontok neki,ha az ove elfogy.

Nekunk a nagybevasarlas 4-5ora.tesco es metro sorban.

Van nalunk jatek is.de ha mar vegkepp nem koti le semmi,akkor adok valami olyat a kezebe,ami nem eheto,be van csomagolva,kart nem tesz vele magaban.akarmit a kosarbol.mindig van valami ujdonsag,ami lekoti egy ideig.

Szerintem pont ez a másfél éves kor az a határ, amelytől kezdve el kell kezdeni tanítgatni a gyermeknek, hogy először kifizetjük, aztán megehetjük.

Nálunk legalábbis kb. másfél éves volt a fiam, amikor már elkezdte kibírni a vásárlást nasi nélkül is. Én nem csináltam belőle gondot, nem vagyok annyira külsőkontrollos, hogy foglalkoztasson, más karót nyelt szülő mit gondol. Első a gyermekem! Ha egy picike gyermek enni akar, egyen, akár a boltban is egy kiflicsücsköt. Amikor megérik rá, úgyis megtanulja, mi a sorrend. A fiam most 4 éves, azóta már van egy kislányom is, aki 2,5 éves. Gyönyörűen tudnak viselkedni a boltban, nem csócsálnak kiflicsücsköt, nem bontanak ki ropit. Senki meg nem mondaná Róluk, hogy életük első másfél évében nasiztak a babakocsiban ülve, amíg az anyukájuk vásárolt.

Szerintem ezért van annyi citromba harapott képű, besavanyodott felnőtt ember, mindent túlgörcsölnek, teljesen kivész a spontaneitás az emberek többségének az életéből. Ezzel csak az a baj, hogy ezt a mintát adják át a gyermekeiknek, akiknek pedig minden esélyük meglenne arra, hogy egészségesebb pszichéjű emberek legyenek.

Ez olyan anyukának szokása, aki képes két órát lébecolni a Tescoban, meg ahol az egyetlen családi program, hogy elmennek bevásárolni.

Ilyenkor "indokolt", hogy kapjon valamit szerencsétlen gyerek, addig se unatkozik és csendben van. És mikor anyuci már egy órája válogat a leárazott ruhák között, akkor el is hiszem, hogy megéhezik vagy szomjas lesz.

Sajnos sok családot látok, akik minden szombaton egy teljesen délelőttöt (alsó hangon 2 óra) a boltban töltenek. Hamar fel lehet ismerni őket, mert amint a kocsiba teszi a gyereket, már nyomja a kezébe az innivalót vagy a fél kiflit. A gyerek megszokja, hogy ez a menetrend, és amint beteszik a kocsiba, már visít is, hogy éhes.

Az ilyen szülők csinálják azt is, hogy a bevásárlókocsiba teszik a gyereket, kutyaxaros cipővel, sáros csizmában, és felháborodik, ha rájuk szólnak. "Mi baja lesz, úgy is minden be van csomagolva"

Aztán meg tombol az izomtibi apuka az önkiszolgáló kasszánál, hogy "nem fogad el semmit ez a xar, a kuvvaanyát". És ezredszer se fogja fel, hogy azért, mert méri az áru súlyát, és ha a gyerek felzabált egy fél kiflit, egy csokit, és a két literes üdítő alján maradt két deci, akkor nem stimmel a súlya. Hiába húzza le a csokipapírt!

Persze, a lazább szülők ki se fizetik. Tele vannak a sorok eldugdosott banánhéjjal, csokipapírral, üdítős dobozzal, vagy csak simán elfelejt szólni, hogy felzabált a gyerek két túrósbatyut.

Tudom, tudom, soha, senki nem csinált ilyet! Csupán a véletlen műve, ha naponta egy szemeteszsáknyi üres csokipapírt összeszedtünk!

Aztán ha a biztonsági őr szól, megy a balhé, meg a fenyegetőzés.

A bolt meg megoldja: belekalkulálja a termék árába, hogy a felét kifizetés nélkül felzabálja a parasztja!

Pont ezért olyan baromi drága a szőlő is! Lehetne 300 Ft. De 500 kg friss szőlő jön be, 300 kg lett eladva, és elfogyott! Mert mindenki csak egy szemet megkóstolt.

De mondhatnám a kiló szaloncukrot is.

A legtöbb bolt beleunt ebbe a szélmalom harcba, hogy naponta 60-100 gyeses anyukával kell megértetni, hogy attól, hogy a kosárba teszi, nem az övé, és lopás, ha odaadja a gyereknek.

Egyszerűbb volt 10 helyett 22 forintért adni a kiflit, meg dupla áron a szaloncukrot, szőlőt meg a többit, belekalkulálva a dézsmálást. (Nyugi, ha én veszek egy szemet, engem kirúgnak a pi.csába!)

Ugye vannak azok a családok, akik minden héten jönnek. Ismerjük őket lázásból. Még ők is képesek letagadni, hogy rendszeresen zabál a gyerek vásárlás közben! Aztán vagy kifizeti, vagy nem. Persze jön a szentbeszéd, hogy de igenis ő csodálatos anya, a gyerek jól nevelt, stb. Aha, persze. Azért kap cukros üdítőt meg túrórudit, mert éhes.

Nem, nem éhes, csak hisztis, és amíg tömi a fejét, addig ku.ssban van.

Az az érdekes, hogy az egyik 2 éves vidáman elvan, a másik meg ordít, ha nem ehet. Mégis az utóbbi szülei vannak rendre elájulva maguktól.

Az csak kifogás, hogy szomjas vagy éhes!

A boltban nincs tévé, ezért kap enni, hogy elfoglalja magát vele, és ne kelljen a gyerekkel foglalkozni!

Otthon se kap tíz percenként csokit vagy fél kifliket, (remélhetőleg), mégse halt éhen. Ugyanolyan rossz szokás, mint a tévé előtt evés vagy a körömrágás.