Miért jó anyának lenni?

Általánosságban (angol feliratot érdemes bekapcsolni):

https://www.youtube.com/watch?v=G0a-Nr_vRjM

Igen, a gyermek 24 órás szolgálatot jelent...egy ideig. Egy ovis korú gyerkőc már olyan önálló tud lenni, hogy azt te el sem tudod képzelni. Nekem két gyermekem van: egy ovis fiam és egy bölcsis lányom. Már féléve nincs peluscsere, mert szobatiszta mindkettő, este időben elalszanak a saját ágyukban, átalusszák az éjszakát, szval lehet pihizni, filmet nézni, olvasni, szerelmeskedni, forró fürdőt venni, amit csak szeretnél.

Egyre kevesebb a sírás, ugyanis mindketten folyékonyan, mondatokban beszélnek, és megtanultak értelmesen, kulturáltan kommunikálni.

Most voltunk külföldön tengerparton, szuper volt, élvezték, újdonság volt Nekik, boldogan mesélik itthon az átélt élményeiket. Persze, volt néha feszkó az étteremben, amikor már fáradtabban voltak, és nem volt türelmük kivárni, míg meghozzák a kaját.

Már rég nem kell Őket etetni, a fiam már maga keni a kenyeret, előveszi a hűtőből az innivalót és tölt magának. A bölcsis kislányom elpakolja maga után a széthagyott játékokat.

Na, szval látod? A világ legtermészetesebb dolga, hogy a gyermekeink körülöttünk és velünk élnek, nem szenvedünk a létezésüktől, nem érezzük magunkat rabszolgának, ha fáradtabbak vagyunk, az is annak köszönhető, hogy előző éjjel túltoltuk a mozizást vagy az olvasást, vagy későn jött ránk a szerelmeskedés.

És most az érzelmesebb része: a gyermek egy csoda, minden porcikámban érzem azt a mindent elsöprő szeretetet, amit irántuk érzek, amit csak egy szülő érezhet a gyermeke iránt. Volt részem életem során szuper beszélgetésekben, táncoltam a homokos tengerparton holdfényben, kóstoltam őrületesen finom ízeket, kacagtam úgy, hogy azt hittem, bepisilek, ismerem az érzést, amikor az az ember ölel a karjaiba, akiért tűzbe mennél...amikor ezeket a fantasztikus dolgokat a saját gyermekeiddel éled át, úgy érzed, addig nem is éltél, valahogy minden új értelmet nyer, és újra rácsodálkozol az ízekre, színekre, illatokra. Biztosan a gyermeki ártatlanság és tisztaság teszi ezt, de úgy érzem, a gyermekeimmel újra felfedezhetem a világot. Amikor a felnőtt már túl felnőtt, és kezd monotonné, picit gépiessé válni a világ a számára, akkor jön egy kisgyermek, aki számára minden új és csodálatos ezen a világon, és a te feladatod (inkébb nevezném ezt ajándéknak), hogy megmutasd neki azt a sok csodát. Én a mai napig leguggolok a gyermekeim mellé, ha a fűszálakat vagy a bogarakat csodálják, megszagolom a parkban azokat a virágokat, amelyek mellett a felnőtt emberek elmennek, felnézek az égre, hátha létok egy repülőt, ami kondenzcsíkot húz maga után...persze, így sokszor beleütközöm azokba a felnőttekbe, akik a cipőjük orrát bámulva mennek előre. Szval a gyermekem segítenek gyereknek maradni, mert szerintem nem szabad felnőni. Nyilván én is felnőtt vagyok komoly tanulmányokkal és egy picike élettapasztalattal a hátam mögött, van munkám, felelősséggel nevelem a gyermekeimet...de közben mindig tanulok Tőlük, hogy hogyan ne nőjek föl teljesen.

Ezt adják a saját gyermekek. Kizökkentenek a komfortzónádból, valóban nem csak láblógatásból áll egy nyaralás, mint a születésük előtt, valóban volt néhány olyan hónap, amikor zombik voltunk a nemalvástól, de érzem, hogy ezekkel a tapasztalatokkal gazdagabbak lettünk, színesebb, tartalmasabb életet élünk, mint a gyermektelen, a felnőtt életbe belelustult és valljuk be, picit bele is fásult többiek.

Attól függ milyen gyereked lesz, az én lányom pl. annyira jó kislány, hogy néha el se hiszem mennyire szerencsések vagyunk, mindenre van időm mellette, persze meg kell etetni, ilyesmi, de az inkább élvezet, mint fáradtság és ő nem bőgős fajta.

Az anyaság pedig, szerintem ha nem próbálod ki, soha nem fogod megtudni, hogy mitől jó. Ez olyan, mintha valaki azt akarná elmagyarázni miért jó a kokain, nem szívtam én sem soha, de biztosan jó érzés, elmagyarázni viszont nem lehet, hogy mitől jó.