Fiatal kismamák anyukák! Milyen fiatal anyukának lenni?

Szia

1 évig terveztuk mire jott a kisfiam, szval 22 évesen szultem

Egyutt vagyunk azóta is es várjuk a kislanyunkat 17 hetes vagyok , 24 éves (decemberbe 25)

Sosem bántuk meg egy percre sem!!

Mi számít fiatalnak?

26 éves voltam amikor megszületett a fiúnk.

Nem bántuk meg, azóta is együtt vagyunk.

Ami viszont szokatlan volt és hozzá kellett szoknunk - az a kettőnk (párom és én) közös idejének hiánya vagy egészen leredukált ideje. Az rossz volt. Nem tudtunk annyit foglalkozni egymással mint azelőtt. De ha kreatív az ember és türelmes, eljön újra az ideje.

Kia fiatal? 23 évesen jött a baba, de mindig avval szembesülök, hogy én már nem számítok annak.

Igen, terveztük, váratott is magára. Együtt maradtunk, persze. Igazából semmi okom panaszkodni, minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Megbánni sose tudnánk, életünk értelme ez a gyerek.

20 évesen szültem, tervezett baba volt, párom 23 volt. tudatosan fiatal szülő akartam lenni mindigis. Nem bántam meg, hogy ilyen korán vállaltam gyereket, sőt, 1-2 év múlva jöhet a következő is :)

apukával együtt vagyunk, amikor született a pici, akkor 5 éve alkottunk már 1 párt.

24 évesen szültem a fiamat,tervezett baba volt,és soha egyetlen pillanatra sem bántam,bántuk meg!Természetesen azóta is együtt vagyunk a férjemmel,és most így hárman várjuk már nagyon a hugi érkezését.

(Mondjuk pontosan nem tudom eldönteni,hogy ki tartozhat az általánosságban vehető "fiatal anyuka" kategóriába,főleg,hogy a múltkor egy olyan kislány ült mellettem terhesgondozásra várva,aki még a tizennegyedik életévét sem töltötte be...)

Nem terveztük, és nem maradtunk együtt, de ettől függetlenül tíz év távlatából azt mondhatom, hogy teljesen jól alakultak a dolgok :) Akkor voltam 20 éves, igazából mindig is vágytam rá, hogy fiatalon legyek anya, de tény, hogy nem pont így terveztem, az apuka finoman szólva nem volt az a típus, akivel az ember hosszabb távon együtt szeretne lenni.

De nem bánom, volt öt évünk a fiammal kettesben, és nekem csupa pozitív emlékem van erről az időszakról, még ha utólag látom is, hogy voltak dolgok, amik sokkal nehezebbek voltak egyedül, mintha két szülő lett volna. Alapvetően az, hogy fiatalon lettem anya, szerintem szuper volt, de nehezen tudnám megfogalmazni, hogy miben volt más, mint most, 30 évesen a kisebbikkel.