Lányok, nők! Ti is féltetek attól, hogy nem lehet gyermeketek?

Csak attól, hogy nem lesz kinek szülnöm. Próbálkozás elején persze tudtam, hogy sokan nagyon sokáig próbálkoznak és egy kis félelem volt bennem, hogy nehogy mi is így járjunk.

Amikor már majdnem 14 éves voltam és még nem volt vérzésem, körülöttem minden osztálytársnak igen, a családban 11-12 volt az átlag előtte... na, akkor megijedtem, hogy mi lesz velem, valami nem stimmel, és lehet, nem lehet gyerekem sem? Aztán eljött az én időm is :) Ja, és azóta 3 gyerekes anyuka vagyok.

Nem.

Igen, mivel a doki közölte, hogy soha nem lehet közös gyerekünj a párommal, lombikkal sem. Tévedett.

Nekem is volt egy ilyen időszakom, amikor már 2 éve próbálkoztunk hogy teherbe essek. Csak természetes módszerrel próbálkoztunk, orvoshoz nem mentem ezzel kapcsolatban, de akkorra már nagyon el voltam keseredve, főleg miután neten utána olvasgattam, és azt írták egyik oldalon hogy fél év sikertelenség után kell elkezdeni aggódni, ami nekünk meg már jócskán megvolt ugyebár. De azután végre egyszer csak sikerült. A második gyereknél már időm se lett volna ezen agyalni, de ő meg első próbálkozásra sikerült.

Nekem most van ilyen időszakom, nemrég operáltak méhen kívüli terhesség miatt, jobb petevezetőt eltávolították. Első babánk lett volna. Leginkább az most a legnagyobb félelmem, hogy újra át kell élnem ezt a borzalmat/veszteséget, és utána már csak a lombik jöhet szóba.

Én soha nem akarok gyereket, de amilyen szerencsém van, tuti azon nyomban besikerülne, ha nem vigyáznék. Szívesen cserélnék egy olyan nővel, aki akar és nem lehet neki.

Nem, attól féltem hogy lesz