Menjek a gyerek mellett dolgozni?

1 éves és már dolgozok mellette :)

Nekem nem volt gond ez, ősszel megy bölcsibe. Persze, nagyon furcsa lesz, hogy nem vagyok vele, nem látom és nem családtag vigyáz rá, de valahol el kell kezdeni.. Így lesz önálló. Ettől függetlenül hazajön majd és így vagyunk a család. Csak hát napközben mindenkinek "más dolga van".

Értem a ragaszkodásod, de ahhoz, hogy egészséges életet éljetek és egészségesen fejlődjön - te pedig ne laposodj el, jót fog tenni, ha te is dolgozol.

Szerintem.

Egyszerű az egész. Bárhogy is nézed, egy idő után már unni fogja a veled való játékot. Igényelni fogja a gyerek társaságot. Pont ezért (is) jó az ovi. Amíg ott van, te tudsz felnőttekkel lenni, feladataid lesznek amiknek köszönhetően sikerélményed lesz, célja lesz a napnak (a gyermekeden kívül is). És igen, lehet részmunkaidős állásokat is találni.

Nem bántom az otthon anyákat, de szerintem az az egészséges mentálisan, aki dolgozik. Vagy ha nem dolgozik, akkor olyan dologgal foglalkozik napközben, amik nem háztartásbeli dolgok.

Hosszú távon én képtelen lettem volna otthon maradni úgy, hogy a gyerekeim már közösségbe járnak. Oké, értem én, a háztartás is elég sok feladatot ad az embernek, de ha a gyerek nincs otthon, akkor az pikk-pakk megvan. És onnantól kezdve mi van? Hobbi, sport, olvasás, pihi, stb. Ez tök jó, de én ezt pár hét után már megunom, és szarul is érezném magam, hogy én egy munkanapnyi időt gyakorlatilag kedvteléssel töltök, míg a férjem dolgozni van, meg úgy egyáltalán, az emberek nagy része. Nekem a munka hozzá tartozik a felnőtt életemhez.

Most két éves a kisebbik fiam, egy hónapja mentem vissza dolgozni. 8 és fél órát dolgozom, bölcsi szerencsére közel van a munkahelyhez, hamar ott vagyok érte. Szeretem a munkám, szeretem a munkahelyem, a fiam pedig jól érzi magát a bölcsiben, úgyhogy bennem semmi rossz érzés nincs ezzel kapcsolatban.

Egyébként ezt az ovi-bölcsi dolgot nem teljesen értem. Miért kellene a gyereknek az oviból a bölcsibe átmennie? Azért az ovik általában 6-kor már nyitva vannak, és 5-ig ott lehetnek a gyerekek, ebbe simán belefér egy normál munkaidő. De ha nem számít, hogy kevesebb a fizu, akkor - ahogy fentebb is írták - egy részmunkaidős állás is tök jó lehet.

Ne érts félre, imádom a gyerekemet, ő az életem, de boldog voltam, amikor visszamehettem végre dolgozni. Végre emberek között voltam, nem csak a nap nagy részében a 4 fal között, végre napi szinten volt felnőtt társaságom, egy teljesen más környezet, végre úgymond pénzkereseti szempontból is "hasznosnak" éreztem magam. Újra szellemileg is felfrissültem. Mert én teljesen azon az állásponton voltam mindig is, hogy az első 3 évben teljesen jó, ha anyuka a gyerekével van otthon, erre van szüksége a gyereknek, de ettől tovább én nem tudtam volna már itthon lenni. Nem nekem való az itthonlét. A fiam pedig rövid idő alatt megszokta, hogy nem vagyok vele, csak késő délutántól. Az első napok mindkettőnknek rosszak voltak, azt hittem a szívem szakad meg, de tudtam, hogy ez az élet rendje. Pár nap után már megvolt a rutin, mindenki megszokta az új helyzetet.

Viszont ha te megteheted, én nem tehettem meg, akkor csak 4 vagy 6 órában dolgozz, ahogy a többiek is írták.