Mindig úgy terveztem, hogy korán fogok szülni, de csak később tudnánk kivitelezni. Szerintetek ez így ésszerű?

A gimis évfolyamtársaim többsége házas volt és már gyerek is volt sokuknál, mikor én diplomáztam. Ugy éreztem, hogy elkéstem és lemaradok valamiről. Aztán találtam egy jó munkahelyet, jó fizetés, szakmai kihívás, de aok időt vett el. Valtottam egy nyugisabb állásra, jó fizetés, fix munkaidővel. Rendeződött az életem, kitapasztaltam, hogy mire vágyom, mi esik jól a monoton dolgozós hétköznapokon, és hátrahagytam aok elképzelést, ami megvalósítva mésgsem volt jó. Közben megismertem a (most már) férjemet, 30 évesen esküvő, 31 évesen jött a kislányunk és azt mondhatom, hogy semmiről sem maradtam le, teljeaen ki tusom élvezni a babázást, a férjemmel sem változunk már olyan nagyot, mintha a húszas éveink elején találkoztunk volna.

Teljes az életem és neked sem késő, sőt a gyerekeknek is jobb az érett, kiegyensúlyozott szülő.

Ne aggódj, nagyon jól alakul minden. :)

A gimis évfolyamtársaim többsége házas volt és már gyerek is volt sokuknál, mikor én diplomáztam. Úgy éreztem, hogy elkéstem és lemaradok valamiről. Aztán találtam egy jó munkahelyet, jó fizetés, szakmai kihívás, de sok időt vett el. Váltottam egy nyugisabb állásra, jó fizetés, fix munkaidővel. Rendeződött az életem, kitapasztaltam, hogy mire vágyom, mi esik jól a monoton dolgozós hétköznapokon, és hátrahagytam sok elképzelést, ami megvalósítva mésgsem volt jó. Közben megismertem a (most már) férjemet, 30 évesen esküvő, 31 évesen jött a kislányunk és azt mondhatom, hogy semmiről sem maradtam le, teljesen ki tudom élvezni a babázást, a férjemmel sem változunk már olyan nagyot, mintha a húszas éveink elején találkoztunk volna.

Teljes az életem és neked sem késő, sőt a gyerekeknek is jobb az érett, kiegyensúlyozott szülő.

Ne aggódj, nagyon jól alakul minden. :)

Én 27 voltam az elsőnél, most van készülőben a második, 30 vagyok. Nem érzem késeinek, bár nekem annyi volt a cél, hogy ha összejön, akkor jó lenne 30 alatt szülni. Hát, mondjuk, hogy megvan, bár a második határeset :D

Igazából ez olyan szerintem, hogy oké, hogy van egy elképzelésed, de ha eszed is van hozzá (és neked láthatóan van), akkor azért az élet ezeken alakíthat. Nem korfüggő, hogy mikor ideális, sokkal inkább a körülményeken múlik. 28 évesen bőven nem fogsz öreg anyukának számítani. Én 27 évesen inkább a fiatal anyák közé tartoztam a környékünkön.

Én is mindig úgy képzeltem, hogy korán szülök... Meg azt is határozottan kijelentettem, hogy albérletbe nem szülök, majd csak saját lakásba...

Ehhez képest idén töltöm be a 30-at, és saját lakásra még jópár évet kell várni.

És még mindig csak azt tudom mondani, hogy ha minden a tervek szerint halad, idén végre belekezdünk a babaprojektbe. Azért már az is nagy szó, hogy ezt mondhatom, hogy idén... :)

De jó, hogy így gondolkodsz. Kell egy bizonyos háttér, a semmire nem lehet szülni. Illetve lehet, de az senkinek sem jó.

Mindennek van elonye es hatranya, nektek kell tudni a paroddal, hogy mi hogyan jo nektek.

Elonyok, ha sikerul a tervetek:

- nagyobb biztonsagerzet a sajat lakassal (ha nem hitelbol van a nagy resze)

- remelhetoleg munkahely, ahova visszavarnak, de minimum munkatapasztalat

- konnyebb gyerek nelkul a tanulas, vizsgazas

Hatranyok:

- kevesebb ido a gyerekvallalasra (hogy osszejojjon)

- statisztikailag nehezebb megfoganasi esely (25 alatt 50% egy adott ciklusban, ez 5 evenkent csokken 10%-kal)

- kevesebb ido a mar osszejott gyerekkel (tehat kevesebb ideig vesztek reszt egymast eleteben, mivel kesobb szuletik)

En palyat valtottam, ezert nem 26 evesen vagtunk bele a gyerekvallalasba, amikor mindketten szerettuk volna mar, hanem valamivel kesobb. 28 evesen szuletett az elso gyermekem, aki azonnal sikerult, most kb. 10 honapja varunk a masodikra. En vartam, hogy legyen munkam, tapasztalatom, es egy szuper cegnel helyezkedtem el, akik nagyon rugalmasak, a munkam maga is nagyon rugalmas es gyerek mellett konnyen vegezheto, szeretem is. Latom, hogy mennyire nehez tanulni, vagy akar csak ujra munkabaallni gyerek mellett, megis ott van bennem az, hogy a gyerekemmel egyutt toltott idot nagyon nehez mashoz hasonlitani, es igy elvesztettem 1,5 evet. Mondjuk, ha nem talalok akkor ilyen jo munkat es nem varunk, akkor meg most vesztenek azzal, ha mashova kene bejarnom, tanulni, munkat keresni. A sajat lakast en nem tartom feltetelnek a magunk szamara, ha van 6 havi kiadasra valo tartalek, es mindket szulo munkakepes, de azert az ad egy biztonsagerzetet, ha van.

Mindig is 24 éveskoromra terveztem az első szülésemet és max 30 éves korig 3 gyereket ha az anyagiak is úgy engedik .24 évesen meg is lett a lányunk 26 évesen a fiunk és msot 28 évesen fogom a második fiunkat szülni. Van hitelmentes sajat házunk ,minden amire nekünk szükségünk van.

2 szakmám van de őszintén az sosem mozgatott hogy munka terén nagy sikereket érjek el inkább az életben való sikerek a családdal kapcsolatosan motiválnak.

De ezt mindenki másképp érzi .ezzel nincs is semmi baj . Nekem most minden tökéletes !!!!!