Gyerekkel együtt nevelni, tartani kutyát?

Nézd, te nem szereted a kutyákat. Szerintem úgy általában az állatokat sem, legalábbis úgy nem, hogy együtt élnek az emberrel, családtagként.

Magyarázhatják neked, hogy semmi baj, ha a kutty az ágyban alszik, szerintem nem fognak meggyőzni.

Ez természet, tapasztalat, nevelés kérdése. A gyerekem állatokkal nőtt fel, ameddig az egyetemi évei alatt nem lehetett állata, szenvedett, de úgy igazán. Amikor az első saját lakása lett, hamarabb szerzett be állatot, mint szekrényt.

Amit nem értek, az az, hogy miért nem lehet ezt az elején megbeszélni. Még az összeköltözés elött. Ez majdnem annyira fontos, mint hogy akarok gyereket, vagy sem.

Én például nem tudnék állat nélkül élni, ergo, sosem kötöttem volna olyannal össze az életem, aki nem szereti őket.

"18# és mikor jönnek, úgy szólnak rá a kutyára. Jó, nem engedem oda, tiszteletben tartom a szülők kérését, de csak meg akarja szimatolni." ---> ha nem a mi kutyánk én is tartom a távolságot. A gyerek hirtelen mozdul, erősebben megszorítja. Megijed a kutya és kész a baj.

A válasz megírásakor 2 hónapos kisbabáról írtam, aki babahordozóban vagy ölben van, amíg itt vannak. A kutya nem fogja megharapni meg semmi.

Amúgy amikor sétálunk, relatíve sok ilyen tipegő kisbaba jön oda, hogy "kuta kuta" (de néha azt is hallom, hogy "cica", mert olyan füle van mint a cicának :D) és a szülő odaengedi, megkérdi, meg lehet-e simizni, a kutyám meg élvezi. A rohangáló, visongó gyerekektől viszont behúzza fülét-farkát, nem érti őket, szóval senkinek nem ugrana neki (csak a nagykutyáknak :) )

Kérdező, az esezedbe jutott hogy a lány kutyának nincs micsodája? lOl

És ismétlem: számtalan gyerek nőtt fel kutyával (nagytestűekkel is!) és nem lett semmi bajuk, sőt, ajánlom figyelmedbe hogy utána olvass a kutyatartás pozitív lelki hatásainak (felnőttekre-gyerekekre nézve egyaránt)

#17 volam