A gyereknevelésnek tulajdonképpen melyik szakaszát lehet élvezni?

Leredukálva egy racionalis peldaval:

Van mondjuk egy házad, de te azon dohogsz hogy egész életedben jönnek a csekkek

A pozitiv gondolkodas is erdekes. Ugyanis mindenki pozitiv beallitottsaggal jön a vilagra, mire felnő pedig azt nézi hogy félig üres a pohár. En probalom gyermekem sikerszemléletre nevelni mert a negativ hozzaallas az csak hátrahuzo erő

Az egészet, hisz a pici baba nem mindig sír (és nem bőg!), nem "tojik be" a nap 24 órában állandó rendszerességgel, a mellbimbóm sosem vérzett, ha állandó készenlétben is kell lenni, az is csak egy átmeneti korszak, minél nagyobbak annál önállóbbak, igen, hisztizni is szoktak, de nem a nap 24 órájában folyamatosan. Egy ideig igénylik a szülő szinte állandó jelenlétét, de szerencsére úgy, ahogy mi is, mindig önállóbbak lettünk, egyre inkább tudtak a szüleink is magukra időt szánni, mint ahogyan mi is szülőként. És mivel a sok nehéz dolog nem állandó jelleggel van jelen, csak a nap egy részében, szakaszaiban, így a többit igen is lehet élvezni. Nem könnyű, nagyon nem az, de minden napban van legalább ugyanannyi pozitív dolog is, mint amennyi negatív.

És nem ész nélkül kell gyereket vállalni, hanem megfelelő anyagi és érzelmi háttérrel, megfelelő partnerrel és akkor már nem olyan nehéz a dolog.

Bár még csak 3 éves a lányom, teljesen őszintén mondom, hogy eddig minden szakaszát tudom/tudtuk élvezni. Nem azért, mert rózsaszín volt minden, és nem volt nehézség. Volt, csak eltörpült amellett, hogy cuki, hogy imádom, mert a gyerekem, hogy nézem, ahogy egyre okosabb, ügyesebb, egyre jobban kimutatja ő is a szeretetét. Mi a férjemmeé mindketten nagyon pozitívan éltük/éljük meg a kisgyerekes létet, ez is az oka, hogy már úton van a második.

Apukám mondta, mukor a kislányomat vártuk, hogy érdekes ez, mert szerinte minden korszakában van olyan egy gyereknek, amiért azt tudod a nehézségek ellenére mondani, hogy ez most olyan jó, úgy megállítanám az időt. Na, pont így éltem meg az elmúlt 3 évet, minden korszakra jellemző nehézség mellett rengeteg jó dolog volt, amiért élveztem az anyaságot. Nem csinálnám vissza, és ha visszamennék az időben, és előre tudnám, hogy milyen, akkor is vállalnám újra. Nekem teljesen pozitív élmény, én sokkal nehezebbnek gondoltam ezt az egészet. Pedig nem egy mintagyerek, marha rossz alvó volt 2,5 évig, ő is dacos, makacs, hisztizik stb. De akkoris.

Minden csak hozzáállás kérdése, te döntöd el, hogy szenvedsz, vagy élvezed.

Pl. pelenkázás: nem kötelező öklendezve, szenvedve csinálni. Lehet közben bohóckodni, dögönyözni a picit, és kihozni a közös "programból" a legtöbbet.

Ez mindenre igaz. Ugyanaz a délután lehet jó és rossz, attól függően, hogy állsz hozzá.

De ez nem csak a gyereknevelésre igaz.

Van, aki egy esős hétvégén szenved, mert be van zárva. Van, aki a párjával összebújva nézi az esőt.

Ez a laissez faire szemlélet különösen fontos gyerek mellett, mert "hozott anyagból kell dolgozni", nincs befolyásod mindenre, hiszen egy önálló ember.

"Tönkrement alféllel és vérző mellbimbóval" :D:D jajj, de jó, ezen nagyon jót nevettem :)

Nos, az alfelem 2 hét alatt rendbejött és az sem folyamatosan fájt, csak egy két olyan mozdulatnál, a mellbimbóm pedig nem vérzett, mert a babát helyesen mellre tudtam tenni és használtam rá krémet is.

Én úgy mondanám, minden nap volt nehézség, és lesz is, de akkor is megéri.

A kisfiam már 4 éves és ma is fölbosszantott a játszón, de nem tud annyira fölbosszantani, mint amennyire boldoggá tud tenni, amikor akárcsak rámmosolyog, nem is kell csinálnia semmi különöset.

Azért egy gyerek ezerszer több, mint a pasid. Lelkileg sokkal de sokkal többet ad a belőletek "készült", általatok formált kisember, akivel gazdagítjátok a vilagot, mint a párkapcsolat. De ez megint olyan dolog, amit a gyermektelen nem tudhat. Mintha vakon születettnek magyaráznám a színeket.

Mindenesetre az nyilvánvaló hogy itt csak az kérdez akinek problémája van (vagy unatkozik, vagy beszélgethetnékje van de nincsenek barátai), ezért olvasod itt csak a gondokat. De erre józan paraszti ésszel rájöhettél volna mondjuk.

" az embernek tönkrement alféllel és vérző mellbimbókkal kell 0-24-ben ugrásra készen állnia és kielégíteni a gyerek minden igényét.Természetesen magát és a kapcsolatát a férjével teljesen háttérbe szorítva."

Édesanyád és édesapád mit mesélt a te újszülött és csecsemőkorodról??

Ugyanis a fentiek nem jók, nem normálisak.

Régen 5-6 gyereket szültek, és nem ment "tönkre" az anya, a házasság sem. A férjjel való kapcsolatra különösen kell vigyázni- mindenki érdekében, ne legyen félárva, ide-oda hánykódó mozaikcsalád-gyerek.