A korábbiakhoz képest valóban egyre több nő nem akar gyereket, vagy csak egyre többen vállalják a véleményüket?

Szerintem többen nem akarnak gyereket most, mint akár 20-30 évvel ezelőtt, vagy még régebben. De pont azért, mert most már többen fel merik vállalni azt, hogy nem szeretnének. Korábban ez nem volt igazán téma, nem volt kérdéses, hogy akar-e valaki, vagy sem, a legtöbben nem úgy tekintettek a gyerekvállalásra, mintha az választható dolog lenne, egyszerűen az élet rendje, hogy házasság után jönnek a gyerekek.

Most már nem szentségtörés, ha valaki gyerek nélkül képzeli el az életét. A másik meg az, hogy a családoknak kevesebb a segítsége is, mióta kevesebben élnek többgenerációs családban és magasabb lett a nyugdíjkorhatár.

Egyre többen jönnek rá, hogy a világ megérett a pusztulásra, gyereket nevelni normálisan nem lehet.

Másrészt, más idők járnak mint régen. Nem attól lesz teljes az élet ha valaki szül, sőt.

Régen elvárás volt, ma meg tesznek nagy ívben már az elvárásokra.

Mert régen megbélyegezték ezeket a nőket. Ha valaki vénlány maradt, az szégyen volt! Ha házasságban élt és nem született gyermeke, az is pletykáknak adott okot, magtalannak, terméketlennek csúfolták!

Manapság, a globalizáció hatására egyes körökben divat lett a szingliség. A függetlenség, a női emancipáció és feminizmus új irányzatok lettek és sokan választották és választják életfilozófiájukká.

Liberálisabb lett az élet. Már nem szégyen a házasságon kívüli gyermek sem, sokan élnek ,,csak" párkapcsolatban évekig, évtizedekig, akár élethosszig, anélkül, hogy megházasodnának, a kapcsolatból született gyermekeket sem nevezik már fattyúnak, mondhatni természetes és teljesen elfogadott lett.

Mások az értékrendek és ha meg is házasodnak, látják, hogy mások is megvannak gyerek nélkül is, meg lehet élni úgy is, ha nem szülnek.

Régen nem vettek komolyan egy fiatalt, csak ha megházasodott, családot alapított. Onnantól számított a szava, onnantól volt valaki. Ma már ennek nincs jelentősége.

Nagyon sok esetben látom a háttér hiányát a gyermektelenség mögött.

Egyrészt nagyon sokat kell gürizni wgy olyan állásért és megélhetésért, ami megfelelő szintű és nem csak túlélésről szól. Ezt feladni aztán azért, hogy anyagiasan szólva csak plusz költséget, elenyésző támogatást (gyed, gyes) és hozzá jelentősen rosszabb esélyeket kapj későbbi munkahely váltáskor, nem sokan akarják kockáztatni a körülményeiket, főleg úgy, hogy később már a gyerek is megszenvedné. Kevés munkáltató választ kisgyerekes anyát friss diplomás vagy férfi jelentkező helyett, mert általában az anya az, aki a folyton beteg ovissal otthon marad vagy jár délután 4-re szülőire.

A másik szempont a háttértámogatás hiánya. Most már nem dívik a több generációs együttélés és ennek sok oka lehet. A nagyszülők még 60+ évesen is dolgoznak, túlóráznak, mert a nyugdíjból éhen halnának. Vagy annyira későn érkezik a baba, hogy addigra fizikailag robbannak le a nagyszülők és nem tudnak besegíteni. Megint más esetben a fiatalok nem kapnak a szüleik közelében munkát és menniük kell a lehetőségek után. Így messze költöznek, először albérletbe, aztán amikor már stabil állásuk van, megkedvelték a környéket, ahonnan be lehet járni dolgozni, akkor ott vesznek ingatlant és telepednek le. Visszamenni a szüleikhez munkanélkülinek értelmetlen, így viszont nincs, aki oviba menjen a kicsiért vagy otthon maradjon a beteg gyerekkel másfél hónap alatt hatodszor. Ezeket nem tolerálja a munkáltató és az még működhet, ha táppénzre kéri magát az ember, akkor viszont kevesebb a fizetés is. Sok szempontból nagy kiesés és veszélyezteti a bevételeket, és kozvetve a gyerek ellátását.

+1 indok az igények növekedése. Régebben elég volt a kevésbé flancos, funkcionálisan megfelelő, szükséges mennyiségű babakelengye is és az udvarra kicsapva eljátszott a gyerek. Még én is anno felcsöngettem a szomszéd lépcsőházba az ovis, alsós társamért, hogy "Csókolom, a Nóri lejöhet játszani?" Azóta viszont inkább a drága, hű de fejlesztő játékokkal bent marad a gyerek, a hű de menő kütyüket keri már 8 évesen és nem elég a homokozó készlet meg a labda nyáron. Már babakortól annyi mindent meg kell venni, ami nélkül elképzelhetetlen az élet (légzésfigyelő, kamerás bébiőr, motoros ringató ágy, extra sok funkciójú babakocsi, stb.), és ezekre az átlagembernek nincs kerete. Annyira súlykolják a reklámok, a terhesgondozáskor kapott brossúrák és millió más fórum, hogy az ember lánya úgy érezheti, ennyi mindent nem tud megadni egy babának. Akkor miért nyújtson rosszabb életet neki, mint amit megérdemelne?

Ha legalább egy félelem jelen van, akkor már nem áll neki az ember a gyerekgyártásnak. És ezek csak a gyerek szempontból.

Szerintem egyrészt a világ egyre inkább énközpontú lett, én mit szeretnék, nekem mi a jó,én hogyan valósítsam meg önmagam. Azonkívül egyre kevésbé szeretünk "szenvedni" vagy megküzdeni valamiért. Ha nem jó, nem tetszik, nem változtatunk, nem nézünk magunkba, hanem kidobjuk és jöhet a következő.

Ezt egy gyerekkel nem lehet megtenni.

A gyerek rengeteg lemondással jár, folyamatos erőfeszítést igényel, az ember a saját életében örökre a második harmadik stb helyre kerül ha tetszik ha nem :)

(most a pozitiv oldaláról, hogy cserébe mit kap a szülő is a gyerektől, arról direkt nem írok mert itt most nem ez a kérdés).

Nem tudom, milyen korosztályra gondoltál a kérdésednél, de én fiatal felnőttekkel dolgozom, és úgy látom, kicsit divat is lett ezzel "sokkolni" a hallgatóságot , a felnőtteket , hogy ők aztán nem akarnak egy gyereket se. Ezt sokszor én inkább lázadásnak érzem a saját felmenőikkel szüleikkel szemben.

Később lehet már másképp fogják gondolni.

"Mert régen megbélyegezték ezeket a nőket."

Régen, milyen régen? Esetleg 100-200 éve. A mai 50-60 éveseket már közel sem bélyegezték meg, ha nem szült. Nagynéném 60 éves és nem lett gyereke, saját megalapozott döntés alapján és több hasonlót is ismerek.

Egyébként én nem vettem észre, hogy olyan sokan vállalnak gyereket. A környezetemben sok 30-as van, akinek nincs. Nagy részük még nem akar, de sokuknak nincs olyan stabil párkapcsolata, ahova nyugodt szívvel szülhetnének. Én egyébként ebben látom a legfőbb okokat: nincsenek stabil párkapcsolatok. Így miért kéne szülni? Hogy majd nevelhessen egyedül?

Egyelőre én sem szeretnék gyereket (28 vagyok), pedig nekem jó párkapcsolatom van. Igazából nincs köze a felelősségvállaláshoz, egyszerűen nem érzem a vágyat, hogy legyen gyerekem. 2 barátnőmnek is most született babája, aranyosak persze, de nekem nem éri meg a 9 hónap, a szülés, a szülés utáni időszak, hogy kevesebb idő jut majd a szeretett munkámra és hobbijaimra, meg a folyamatos éjszakázások, hogy gyerekem legyen. Ha a párom majd nagyon akar, akkor lehet, hogy majd vállalok. De szívem szerint inkább örökbe fogadnék.

Csak az ismeretségi körömből tudok kiindulni. 30+ gyerektelenek.

1. Nincs párkapcsolatuk

2. Minden hétvégén buliznak és nekik így jó

3. Nincs munkahelyük vagy, ha van az sem olyan, amivel bevállalja a gyereket

4. Szeretne, de nem jön össze (könnyebb azt mondani, hogy nem szeretne, mint mindenkit beavatni)

5. Ha 40 évesen szeretnél, most már akkor is lehet.

#7 Esetleg a fővárosban vagy a nagyobb városokban lehet, hogy nem bélyegezték meg, se bizony vidéken nagyon is

Sőt, a mai napig azt a hatást kelti, hogy ,,ez se kellett senkinek", meg se fordul a fejükben, hogy esetleg létezik olyan, hogy valakinek szándékosan nincs gyereke!