Mit lehet kezdeni az ilyen szituaciokkal? Hogyan lehet elengedni a fulunk mellett? Akinek volt mar hasonlo elmenye, meselne nekem?

Peldaul a ferjem csaladjaban is sajnos van olyan, aki nem a tapintatlansagarol hires. Ez nevezetesen az occse. Egy beszelgetes soran lazan es rohogve hozzavagta a ferjemhez, hogy "hova gondolsz, az se biztos, hogy lehet gyereked?"-mondja ezt ket gyerkoccel a hata mogott.

Nos, engem azota bant ez a dolog, hiszen nekunk sajnos tenyleg nehezen lehet babank, es jelenleg is (mar lassan egy eve)kuszkodunk a sikertelen honapokkal. Varjuk a tovabbi vizsgalatokat,orvosi utasitasokat.

Vagy pl ha valaki azt mondja nekem hogy "jaj nehogy mar ennyire aggodj emiatt, ez biztos nem lesz nehez", vagy "ezt csak te fujod fel". Ezek olyan emberektol szarmaznak altalaban, akiknek vagy van mar 1-2 gyerekuk, aki siman osszejott vagy nincs gyerekuk. Aki nem esett at ilyen es hasonlo problemakon,az azt sem tudja mit beszel. Persze ugye vannak a klasszikus kerdesek,amikkel nincs kulonosebb bajom, puszta erdeklodes ugye, hogy "na es nalatok mikor jon mar a gyerek?" De amikor valaki piszkalodik, azt nehezen viselem. Az ilyen ember fel sem fogja a szavainak sulyat?

(Elnezest,kicsit hosszura sikeredett)

Koszonom,ha elolvastad.