Szerintetek az jó megoldás, hogy ilyeneket mondanak a kisgyereknek, hogy leszálljon rólam?

A barátom unokahúga nagyon szeret, és ha náluk vagyunk mindenhova követne minket, meg mindig velem akar játszani. Amúgy én is szeretem, de néha már sok.

Na most, hogy békénhagyjon azt mondták neki, hogy buta vagyok meg még kitudja mit.

(Ez is úgy derült ki, hogy kérdezgette az anyukáját előttem, hogy még mindig buta vagyok-e, mikor leszek már okos...)

Végülis most tényleg nem piszkál minket, de azért basszus szeretem ezt a gyereket nem akarom, hogy megutáltassanak vele.

Szerintem jobb megoldás lenne, ha néha játszana vele más is, mert én nem nagyon látom, hogy bárki is rendesen foglalkozna vele.

Az szokott lenni, hogy amikor már nagyon nem hagyott békén, akkor szólt neki az anyja, hogy gyere benyomok valami mesét. Mi lenne ha azt mondaná neki, hogy gyere játszok veled én?