Ettől most rossz vagyok?

Köszönöm, kedves #1-es.❤

Igazából a testi okokra nem bukkantak rá, de most új orvosom lett, akivel újra kezdünk minden vizsgálatot és kibővítjük azokat. Bàr Ő azt mondta, lombikoznunk kell. Ettől is tartok, de megcsinálnám, csak Anya lehessek! Lelkileg nem érzem toppon magam, de szerintem ez leküzdhető lenne magamtól is, ha látnám a halvány reménysugarat, pl. orvosilag. A kimozdulástól nem kell még tartanom, mert utóbbi babásodás óta táppénzen vagyok, és csak orvosokhoz járok. Próbálok sokat lenni a kutyámmal és terelni a gondolatokat, de amint láthatod is az időpontot...éjjel jön elő minden gondolatom. Csak forgolódom az ágyban és pörög az agyam. Azt sem tudtam még felfogni és megemészteni, hogy két órahosszán múlt az Életem, közel 6 hete (pontosabban, csütörtökön lesz 6 hete). Életveszélyes állapotban vittek a kórházba, sokkban, több órán át operáltak. És az orvos azt mondta, hogy csoda az, hogy nem haltam meg. Hogy megijedt mikor feltárta a hasam...és intenzíven voltam, vért kaptam, folyamatosan morfiumoztak. Mindezt méhenkívüli miatt. Így 30 évesen ezeket rendkívül nehéz feldolgozni, szerintem még szaksegítséggel is.... :(

Mindig mosolyogtam, de egyre jobban fordulok magamba és ez nem jó!

Köszönöm, kedves #2-es!❤

Igazából nem ítélek, csak szomorú vagyok amiatt, hogy nem tartották meg..

A kismamikat pedig örömmel nézem, a babákat is. Nővérem is két hónapja szült. Imádom a kis unokahúgom, mégis a hálóban elsírtam magam, mert eszembe jutott, nekem nincs és ki tudja, lesz-e?! Ezek miatt van lelki és mindenféle furdalásom.. 😐

A családom mellettem áll, de látom, hogy nehéz nekik ez a témakör. A Férjem mindent megtesz, főz, mos, takarít. Jön velem az orvoshoz, csak beszélgetni nehéz neki, de meghallgat és ő is beszélget, de azt látom, nem tud teljesen kinyílni. De nem is akarom őket nagyon leterhelni. Apukám 73 éves, neki szoktam sírni. Úgy érzem ő az aki minden szempontból megérti a lelkem. Ő is küzdött már az életéért, így ezt a részét is sajnos átérzi. Remélem többé nem lesz a családomban ilyen szörnyűség senkinél sem! Igyekszem nem feladni, bár nem tudom meddig megyünk még...

Mert rendben, hogy 30 vagyok, de Férjem már 42. Mindig két gyermeket szerettem volna, de èn leszek a legboldogabb, ha egy sikerülni fog!😇💖

Köszönöm a sok bátorítást! Nem is tudjátok, de nagyon jól esnek ezek a mondatok!

Azt nem tudom mi bajom lehet, de mindent kivizsgálunk, ez biztos!

Kedves utolsó...

Azt írod..te is így érzel! Nagyon sajnálom. Remélem sikerülni fog a baba, Neked is!