Akinek az első gyerek megrengette az addig tökéletesnek hitt házasságát, annak a második után még rosszabb lett?

Tesómékról van szó. Öcsém addig hajtotta, hogy ő fiatalon akar apa lenni, míg megkapta. Csak ő azt várta, hogy az amúgy cseppet sem házias felesége majd megváltozik a gyerek hatására. Hát nem változott meg, továbbra sem főz, nem takarít, konkrétan nem szokott kimenni a lakásból. Ül otthon, és ha a gyerek nem ordít, akkor netezik, játszik, a laptop előtt tölti a napját. Amint öcsém belép az ajtón, akkor azonnal ugráltatni kezdi, hogy vigye ki a szaros pelenkás szemetest, hozzon vacsorát (és képes egész nap nem enni, de akkor sem megy ki a lakásból) a kosz ugyanott van mint reggel volt... plusz a szokásos gondok amik mindenkinél, fáradtság, gyereksírás miatt félbehagyott együttlétek, egymásra mutogatás, hogy ki a soros (bármiben).

És elmúlt egyéves a kicsi, itt az ideje a tervezett másodiknak. Már “dolgoznak rajta”. De közben tesóm egyre korábban jár dolgozni, és egyre később megy haza, képes 8-21 közt bent lenni, holott a munkaidő nyolc óra, túlórapénz nem is jár, de amint bevallotta, inkább ott ül a nyugiban, mint otthon. Mi lesz ebből, volt valaki hasonló helyzetben? Összekapja magát a nő? Előkeresi a tö... a gerincét a férje és elmondja végre, hogy mi minden nem tetszik neki? Vagy húzzák egymás mellett évekig, miközben mindkettő úgy tesz, mintha minden rendben lenne?

Tanácsokat ne adjatok, én nem tudok és nem is akarok ebbe beleszólni. Változtatni itt nem lehet, én csak arra lennék kíváncsi, hogy mi lesz velük, meddig lehet ezt így folytatni? A második gyerek ki fogja nyírni a házasságukat? Szólni fog végre az öcsém, hogy a gyerek nem növény, nem elég táplálni, foglalkozni is illene vele? (Nagyon vad szegény baba, hónapok óta látszik rajta, hogy iszonyatos igénye lenne kimozdulni, játszani, bármit csinálni. Jelenleg azzal telnek a napjai, hogy kínjában szétkapja a lakást, mindent kirámol és szétszaggat.)