Mitől érezted azt hogy komolyan veheted a párod és nyugodtan szülhetsz neki, ezzel karriert is "feladva" érte?

Valahogy mindig olyanokba futok bele, hogy ahhoz hogy közös jövőnk legyen, nekem kéne mindent "eldobni" es senki nem érti azt, hogy nekem a dumája kevés ehhez.

A volt barátom pl neki háza van, anyossal él, 20 km tőlem(falun), en albérletben, fix munkájuk, nekem rugalmas de vezetői állásom, gyerekem is van akinek elhagyott az apja.

Es arra mentünk rá hogy en nem köĺtözök anyoshoz, ő meg nem jön alberletbe.

Erre uj párom van, ő is 20 km-re lakik(falu), van háza amit soha el nem hagyna, ő viszont egyedul él, kezdődik ugyanaz. En költözzem, ami ugye raadasul még ovodaváltással is járna, csereljek munkahelyet mert ő betud tenni a falu hivatalába is dolgozni, szüljek gyereket, azaz essek ki a munkábol, stb

Mindig az a vége hogy joformán en kerülök függő helyzetbe. Közös ház lenne a tervem de az elérhetetlennek tűnik.

Es nem érti egyik sem hogy azzal hogy szoban bizonygatják mennyire hűségesek, családcentrikusak, apának valok, attol az életem en még nem birom csak ugy "lecserelni", plane hogy meg is szivtam egyszer, a gyerek apjaval ugyanez volt. Kiment kulfoldre es ott maradt. Es erre mentunk rá hogy nem mentem ki a gyerekkel. Azaz otf még a nyelvet sem tudta volna a gyerek. Hatalmas valtas lett volna.

Mi az amivel más anyának egy ffi megtud alapozni akkora bizalmat, hogy szüljön?