Nem érti meg hogy nem nem akarom? Nem elég érett hozzá.
Sziasztok, bocsi a hosszú fogalmazásért. Köszi aki elolvassa!
Az a helyzet, hogy mostanában sokszor feljön köztem és a párom közt a gyerekvállalás témaköre. Párom 32 én 27 éves vagyok. 1,5 éve vagyunk együtt, és nagyjából fél éve együtt is élünk ebből. A családjába már van több kisbaba, illetve rokonok közt is van aki várandós.
Nagyon sokszor poénkodtunk korábban, hogy a fura családneve miatt milyen vicces neveket lehetne adni a gyereknek, majd egy idő után elkezdtem észre venni, hogy a nevek poénok neki is, de a gyerek gondolata már nem. Sokszor tett megjegyzést arra, hogy ha majd gyerekünk akkor... ha majd lesz gyerek ilyen autó lesz, ha majd gyerek lesz ez meg az..
Az a helyzet hogy én nem szeretnék gyereket, egyáltalán nem érdekelnek, kedvelem a gyerekeket, elvagyuk velük egy ideig, de jó érzés visszaadni az anyjának/apjának őket majd élni tovább a saját életem. Nem rándul görcsbe a méhem ha meglátok egy cuki babaruhát, vagy édesen szundizó kisbabát. Hidegen hagy. Nem azért, mert azt gondolom hogy rossz szülő lenne belőlem, mert tudom hogy fel tudnám nevelni, gondoskodni is tudnék róla, hiszen vannak kisebb testvéreim akik nevelésébe rengeteget kellett segítenem, mivel én jóval idősebb vagyok náluk, anyám meg hamar visszament dolgozni szülés után. Tudom hogy képes vagyok rá, de nem érdekel. Lehet önzőnek gondolni, ez sem zavar, lehet valóban az vagyok, mert tudom mire vágyom és mi tesz boldoggá és úgy is élem az életem.
Visszatérve a párommal való dologra, miután már annyi említést tett a gyerek dologra leültem vele beszélgetni erről. Sajnos mi a kapcsolatunk elején nem tisztáztuk ezt a kérdést. Mondtam neki, hogy ez már sok, sok a megjegyzés, az utalás, nem telik el úgy egy nap sem, hogy ne lenne valami. Nem akarok, nem kell, hagyja abba mert már kezdek bepánikolni. Mondta hogy ő sem ragaszkodik hozzá, ha lesz lesz, ha nem lesz nem lesz, ezt döntsem el én, neki én kellek, én vagyok a fontos. Egy ideig persze ahogy ilyenkor lenni szokott nem jött fel a téma, nem voltak megjegyzések és utalások, majd ismét megjelentek, hogy ha majd lesz gyerekünk, ő ilyen kocsit fog venni, milyen neveket lehetne adni neki stb.
Az egyetlen ok számomra amiért valaha szülnék, hogy teljesüljön neki akkor ez a vágya, legyen boldog, legyen gyerek. De tudom, hogy csak azért mert ő akarja, én meg nem, ostobaság vállalni és nyilván nem is fogok.
A legfőbb probléma, hogy tudom hiába is vágyik rá (vagy úgy csinál), tudom hogy neki ez (még) biztosan nem való. Egyenlőre azonban tuti hogy nem. Nem kifejezetten házias, felsöpör ha úgy van, vagy el-el mosogat, fagyasztott vagy zacskós dolgokat megfőz, de ezek is inkább alkalomszerűek. Mindent én csinálok a főzés, mosás, takarítás 99%-át.
Mivel van tapasztalatom a gyereknevelésbe, ha még nem a sajátomat neveltem, hanem a testvéreimet, tudom hogy mennyire marha sok meló van vele, és mennyire bele lehet fásulni ha az ember reggeltől estig gyereket nevel, plusz még a párja sem képes semmiben segíteni. Mielőtt írnátok, hogy beszéljek vele erről, szoktam, rendszeresen megkérem hogy legyen szíves figyeljen oda magára, vagy rám, tisztelje hogy ne az egy napja takarított asztalon szerelje az olajos motoralkatrészeit, úgy hogy semmit nem rakodik el ( mondjuk a tányéralátétet, vagy poharat vagy bármit ami az asztalon van). Ha a szárogatóról leesik a ruha, kikerüli mintsem felveszi, ha már ki van teregetve 4-5 napja, és szárazak a ruhák, csak nem volt időm levenni, vagy siettem, ő sem veszi le. Úgy viselkedik mint egy felnőtt testben élő tinédzser. Szerintem egy gyerek mellett ez a fajta hozzá állás és viselkedés nem fér bele. Igenis a férfi dolga is hogy segítse a párját, hogy egy kicsit könnyebb legyen neki, nem csak megcsinálni kell tudni. Lehet, hogy jó apa lenne, szeretné a gyereket, de nem csak szeretgetni meg simogatni kell, hanem igenis sok a meló vele. Nekem így együtt élni ezekkel a hülyeségeivel megfelel, mert szeretem, és ha megkérem 1000szer valamire akkor talán megcsinálja, de nem hiszem hogy bárkinek ehhez van kedve a kisbaba mellett.
Azt gondolom, hogy tudatosítani kellene benne, hogy döntse el, hogy mit szeretne. Ha elfogadja hogy én nem akarok, ne utalgasson egyfolytában, ha meg szeretne, menjen és keressen magának valakit aki szülni fog. De ha a másodikat akarná választani, fel kéne hívni rá a figyelmét hogy így nem fog menni.
De nem tudom mit csináljak már? Unom ezeket a köröket újra és újra lejátszani. Nem akarok gyereket >>> Oké nem utalgat tovább >>> Pár hét, nap és megint kezdi. .. és ez újra és újra.
Hogy bírjam döntésre?
válasza:Két dolog lehetséges.
-Te tényleg nagyon ellene vagy a gyerekeknek.
Vagy amit a leírásból inkább látok.
-Te egy igen rossz párkapcsolatban élsz. Ami olyan állóvíz, nem vagy büszke a párodra, nincs az az érzésed, hogy na ez az ember akitöl én gyereket akarok.
Èn voltam ebben a szituban. 5 év együttélés után, már "ideje" volt össze házasodnunk. De a házasság után sem éreztem, hogy eljött volna az idö, hogy gyereket szüljek. Próbáltam bele gondolni, hogy majd lesz közös gyerekünk, de soha nem éreztem azt, hogy tényleg ez kellene nekem. Persze ez nem volt tudatos, csak mindig tereltem a gyerek témát.
Majd 1 éve házasok voltunk, mikor megjelent a nagy Ö. Majd válás, a nagy Ö-vel össze kötözés. Ès tudod mit. Az elsö együtt létek után a nagy Ö-vel beszéltünk a gyerek témáról(ugye adja a témát a védekezés kérdése), és abban a pillanatban az volt az érzésem, hogy ha most terhes lennék ettöl az embertöl én lennék a legboldogabb ember. 2 éve éltünk együtt, se házasság se semmi, de már mindketten iszonyatosan akartunk gyereket. Azt akartam az az ember legyen a gyerekeim apja, és ö meg azt, hogy én a gyerekei anyja.... ìgy lett az elsö babánk...
ANyámmal elég ellentétesek a gondolataink, de egy dolgoban igaza van. " Nem hiába nem akartál az elsö házaságodban gyereket..." Pedig a kapcsoaltunk az elsö férjemmel is jó volt, csak még sem tekintettem rá úgy mint egy férjre, aki jó apa lenne.
válasza:27 eves vagy. Meg barmi lehet. Lehet hogy 10 ev mulva meg meghalnal egy gyerekert de lehet hogy nem.
Azt mond neki ami jelenleg van. Hogy most ugy gondolod hogy... es igy erzed. Nem tudod valtozik e ez majd 5-10 ev mulva de jelenleg ez van benned. Es o dontse el hogy vallalja e ezt igy hogy lehet soha nem lesz vagy lep tovabb. Lehet meg egy ideig mondogatja de ha nagyon latja nincs foganatja akkor abba hagyja. Ilyen szempontbol a pasik masabbak. Vagy ha o annyira akar es latja hogy nalad ez nem fog teljesulni jelen allas szerint, lehet o mondja hogy akkor ez igy neki nem fer bele.
Lehet hogy azert (is) mert neked kellett nevelned a testvereidet ami nyilvan nem lehetett tul vonzo gyerekkent. Es azok az erzesek, elmenyek jonnek fel mikor egy gyerekre gondolsz. Teljesen ertheto. Ha esetleg ez igy lenne es ezzel mondjuk tudataban vagy. Ezt is meg lehet neki mondani. Vagy barmilyen mas ok ezzel kapcsolatban.
De ne surgesd. Azert ez pont nem egy olyan tema akar no akar ferfi akarja amirol csak ugy le lehet mondani, foleg ha alapbol szereti a parjat az ember. Gyakorlatilag valaztania kell. Es hat az is nyilvanvalo hogy beprobalkozik meg a celozgatasokkal es beszologatasokkal hiszen emberi tulajdonsag ez is. Meg se halld. Ne tulajdonits neki jelentoseget. Aztan legfeljebb igy tudatosodik benne, utana pedig o is atgondolhatja/ ujratervezheti a jovohet veled vagy nelkuled attol fuggoen mik az erosebb vagyai.
válasza:Ha unod a tutyimutyiságát, ha unod hallgatni, miért nem döntesz te?
"Ha még egyszer felhozod a témát, véget vetek a kapcsolatunknak" - és tartsd magad hozzá.
Ha nem, neked se fontos annyira, hát hallgasd.
válasza:Nem kell ez a sok mese arról, hogy NEKI nem való gyerek. (Különösen, mivel nem is tagadod, hogy neked nem való. Nincs is ezzel baj. De nem kell másra hárítani a dolgot.)
Ha minden férfinál alapfeltétel lenne a háziasság az apasághoz, kihalt volna az emberiség. Ettől még odaállhat, ha majd tényleg kell, és ettől még lehet jó apa.
Engedd el! A gyerekvállalásban nincs kompromisszum.Ő valószínűleg arra vár, hogy meggondolod magad, közben csak elveszed az éveit, pedig legfőbb ideje a családalapításának, divat manapság idős szülőnek lenni, pedig nem jó.
válasza:Es igen. Pont ahogy az elso irja lehet hogy csak nem vele nem akarsz csak ezt igy nem tudod meg.
En is csak 1 emberrel tudtam valoban elkepzelni. Akitol lett is. Elotte a hosszukapcsolatomat kirohogtem es le tudtam egy hagyjal mar cimu dologgal. Vele soha nem akartam volna. De en is ugy tudatositottam hogy amugy engem nem erdekel a gyerek, nem vagyok el veluk, nem is tudok veluk mit kezdeni, a hiszti borzalmasan idegesit es szanalmas az a mokuskerek es onmagam elhanyagolasa, allando idegeskedes stb amibe a csaladok vannak, ami olyankor kovetkezik be mikor gyerek van.
Hat jelenleg en is probalom magam utol erni igy mar gyerekkel😂 de lesz ez jobb is😄
Masodik voltam
válasza: válasza:"Ha minden férfinál alapfeltétel lenne a háziasság az apasághoz, kihalt volna az emberiség."
Ja, nem feltétel, miért is legyen, igazad van. Csak az a gond, hogy 2-3 évvel később az ilyen nem házias fasziknak szült nők telesírják a gyakorit, hogy apuka hazajön a munkából, lerakja a seggét a kanapéra telót nyomkodni, nem segít semmiben, leszarja a gyereket is meg az asszonyt is, anyuka meg belegebed egyedül mindenbe. Főleg, amikor már dolgozni is visszamegy. Cserébe egy jó szó nincs, csak elvárások tömkelege. Hát, én egyáltalán nem hibáztatom a kérdezőt, hogy nem akar szülni, ha már most ilyen a párja. Szülne ilyennek a franc, eszem ágában nem lenne önként vállalni a házicseléd szerepet.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!