Terhes vagyok, ha én molett alkat vagyok a gyermekem is az lesz? Mit tehetek terhesen ellene hogy ő ne legyen az?

NÉzd, én hasonló alkat lehetek, mint te, és az ízlésem is hasonló, éppenséggel szeretema zöldségeket nagyon, de nem vízben párolva, hanem rakottasnak, sok sajttal, tejföllel, vagy kirántva, egyszóval zsírosan és ezért nem a legegészségesebben.

Rajtunk az élet segített, hogy így fogalmazzak, mert terhességi cukorbeteg lettem, így rákényszerültem egy egészséges diétára, ami sok zöldséget tartalmazott és mindent, amire a babának szüksége van, de egyrészt nem híztam mellett sokat, másrészt megismertetett és megszerettetett velem sok új dolgot, másféle köreteket, stb. Ez egy 160 vagy utóvacsorával együtt 180 g Ch-t tartalmazó diéta, ami az uzsonnát, esetleg tízórait kivéve inkább csak lassú felszívódású Ch-kat tartalmaz, de a gyors sem cukrot és fehér lisztet jelent, hanem tejterméket és/vagy gyümölcsöt. Soha nem vagyok éhes, a babám nagyszerűen fejlődik, sem nem kisebb, sem nem nagyobb a kelleténél, a méhlepényem jól bírja, a érnyomásom rendben, a cukraim is renedzpdtem a diéta hatására.

Ha az orvosod engedélyezi, érdemes lehet megpróbálkoznod vele, mert biztosan nem ártasz. Másféle diétát, pláne szigorút, amit említettél, terhesen nem fognak engedni, de nme is lenne szerencsés.

Gondolod, hogy 20kg felesleggel fog születni a gyereked is?

Nem a terhesség alatt kell éheztetni a gyereket. Igazából semmikor nem kell.egészségesen kell táplálni, ha majd megszületett, te is egészségesen egyél a terhesség alatt meg utána is, és ennyi.

Kimondottan molett vagyok, 3 gyerekem van. A 15 éves lányom karcsú, a 11 éves fiam dagika, a 7 éves fiam sovány, még a bordái is kint vannak. Ugyanazt esszük, még mennyiségi különbséget se nagyon látok, csak a legkisebb izgága, talán ennyi ami befolyásolja.

Ezt így nem tudod kikerülni, hogy te terhesen ezt vagy azt eszel.

2-es vagyok: én azért javaslom a ch-diétát, természetesen nem csak a terhesség idejére (illetve azt kizárólag orvosi engedéllyle), hanem elsősorban utána, mert én is úgy érzem, hogy ha már a genetikában örökítem a gyerekeimre a cukrobetegségre és elhízásra való hajlamot, akkor kötelesésgem legalább azt megtanítani nekik, hogy mit tehetnek azért, hogy ezek lehetőleg ne jöjjenek elő, neokozzanak betegségeket. De nem elég beszélni arról, hogy a zöldség és gyümölcs jobb, mint a virslis bagett és a csoki, vagy hogy a stevia és eritrit jobb, mnint a fehér cukor, hanem csak azzal segítem őket egy egészségesebb táplálkozásban, ha nap mint nap látják, hogy én is így étkezem. És nem abban hiszek, hogy akkor ne is legyen otthon krumpli és csokoládét még húsvétra se kapjanak, hanem hogy ismerjék ezt is, azt is, lássák, hogy lehet jókat enni egészségesebb alapanyagokból is, tegyenek fel kérdéseket, kóstoljanak, és szívják magukba ezeket az ismereteket már egészen kicsi koruktól.

Az én gyerekeim például már most (6 és 3 évesek) tudják, hogy aki cukorbeteg, az nem ehet fehér lisztes ételeket, de még tejet is csak mértékkel, tudják, hogy ők fogyaszthatnak ilyesmit, de egyensúlyra kell törekedni, egy napon belül egyik étkezéshez a fehér kiflit választják, de a másikhoz már a korpás kenyeret.

A 6 évesem már sokszor együtt főz velem, látja, hogy a diabetikus lisztből készítem a habarást a főzelékbe, míg mondjuk egy vasárnap reggeli bundáskenyeret nem rontok el azzal, hogy 100% teljes kiőrlésű kenyérből készítem.

Szóval nálunk most egyensúly van a gyerkeek étkezésében, semmi sem tilos, de tudják, hogy mi micsoda, egy alapvetően egészséges táplálkozásba bele kell férnie a finomságoknak, de minden nap van alternatíva. Bízom benne, hogy ha úgy nőnek fel, hogy látják, hogy én képe svagyok maximálisan betratani a diétát, az szerintem jobb, mint ha rágörcsölnék az étkezésükr,e és soha nem kapnának finomságokat, vagy csak akkor kezdenénk el ezekről bezsélni, amikor már esetleg ők is túlsúllyal küzdenek, vagy cukorbetegséggel....