Szülők! Várjatok már, hogy vége legyen a szünetnek?

Én dolgozó szülőként leginkább csak azt sajnálom, hogy a gyerek nem érzi a szünetet. Oké, hogy nem kell tanulni, de ugyanúgy korán fekszik és kel (hiszen én nem késhetek), ugyanúgy menni kell reggel (hiszen nincs, aki otthon legyen vele), ugyanúgy délután szedem csak össze (hiszen dolgoztam), és ráadásul a kis maradék 3-4 órába szeretném belesűríteni az "élményt", mert mégiscsak vakáció van, és érezzük már jól magunkat.

Nyári szabadságom 2 napja is már iskolakezdésre van, mert könyvet hozunk-viszünk, csomagolok, beszerzem mindazt, amit még az első nap mondanak, mert elmaradt...

Csóri gyereknek kvázi mindegy. A szünet felét így is a suliban tölti a többi gyerekkel és tanítónénikkel, ha mamázik, akkor meg rohanunk korán reggel, nyűglődünk a melegtől délután.

2 hét nyári szünet lesz, ami tényleg az. És majd csak 2,5 hét múlva kezdődik :(

5 és 7 évesek és egyáltalán nem várom a nyár végét. Tök élvezem hogy nem kell azon aggódnom h mikor lesznek betegek és hogy oldjuk meg, vagy hogy odaérek-e érte 4-re a suliba, végzek-e addig a munkával stb.

Élvezzük a nyári szünetet és hogy kötetlenül élvezhetik a nyarat, az idő többnyire jó, sokat tudunk udvaron lenni, hétvégén kirándulni, jövő héten megyünk nyaralni.

9 és 11 évesek. Nagyon nem várom a sulit. Nem jó tanulók, sokat veszekedem velük emiatt, aztán persze én érzem magam sz.ar anyának. Van aki azt mondja, hagyjam rájuk az ő dolguk, más szerint meg miért nem fogom őket szigorúbban. Csak az iskola miatt veszekedem velük. Most nagyon jól elvagyunk, eljátszanak itthon, segítenek a házimunkában, ha kell. Semmi konfliktus.

Reggel nem kell vitázni, hogy siess már, mert elkésünk, este akkor fekhetnek amikor akarnak (jó, bizonyos keretek közt).

Én is tudok itthonról dolgozni, így a gyerekfelügyelet nem gond. Nekem a nyári szünet mindig nagy feltöltődést jelent.

Is-is. Ami miatt nem várom a végét, az az iskolai hajtás, stressz. Időben feküdi este, másnap időben kelni, utolsó pillanatban derül ki, hogy másnapra ez kell, az kell, hoppá, holnap témazáró, és társai.

Viszont várom is, hogy vége legyen, mert iszonyúan leszív a két gyerek, főleg a kicsi. Amúgy 3 és 11 évesek. A kicsi legszívesebben egész nap lent lenne a játszón, a nagy meg kirándulna, vagy valami érdekeset csinálna, amihez ki kell mozdulni, ha ez nincs, akkor punnyad a gép előtt. Neki itt nincsenek haverjai, csak a suliban, de mi másik városban lakunk, úgyhogy nem úgy megy, hogy átugrik a barátokhoz és kész. A kicsi ráadásul épp a hisztigép fázisában van, borzalmas drámákat tud kerekíteni mindenből. És egész nap egyedül vagyok velük, segítségem nulla, nagyszülőkre ilyen téren nem tudok számítani, pedig már az is klassz lenne, ha néha csak az egyik gyereket elvinnék, de a szünetben 1-1 hetet vállaltak, amíg dolgoztam én is, ezt már letudták. Férjem korán reggel elmegy dolgozni, és este 9 előtt nem nagyon ér haza. Egy hetet voltunk együtt nyaralni négyesben, meg majd egy hetet még a férjem lesz itthon a srácokkal, így én a nyári szünetből 3 hetet nem voltam velük, a többit igen. Saját részemről nagyon várom a szeptembert, amikor újra dolgozni megyek, nekem az lesz a pihenés, mert a szünet, az minden, csak nem az. Ráadásul panel, szóval ha itthon vagyunk, még egy udvar sincs, ahová kimehetnének szaladgálni, csak a játszótér van, amit a délután nagy részében tűz a nap, 5-6 körül tudunk csak lemenni ilyenkor nyáron. Mondjuk ennek hatására döntöttem úgy, hogy jövő nyárig bezárólag veszünk egy kis telket a környéken valami pici hétvégi házzal, és a nyári hétköznapokat inkább ott töltjük majd. Rendes családi házra nem futja, de ez még belefér.