Melyik iskolát választanátok? Közeli versenyistálló vagy távolabbi lazább, gyerekbarát gimnázium?

1. Busszal kb. 40 perc - ehhez nem kell koli, és félteni sem kell tőle, bőven elég nagy már hozzá!

2. A "versenyistálló" nem rossz. Igen, ebben a korban terhelni kell a fiatalokat, semmi baja nem lesz attól, ha nem sík h*lyén jön ki a középiskolából. Nem az érettségi miatt, azt egy macska is meg tudja írni, hanem a közeg miatt. Hogy ne csak melegedjen! Hogy szokjon hozzá, hogy vannak elvárások, hogy legyen igényes önmagával szemben, hogy tanuljon meg tanulni, nehezebb feladatokkal megküzdeni.

3. Ha a távolabbi suli nem túl rossz, akkor persze, rábíznám a döntést (de bejárósan, nem kolival). Én azért arra biztatnám, hogy a lehető legerősebb suliba menjen, ahová képes bejutni.

Ahogy leírtad, szerintem elég értelmes gyermeked van, én azt mondom, bízz benne és az ő választásában! Egyszer úgyis el kell engedned a kezét, nagyon nehéz dolog ezt megtenni 14-15 évesen, de hidd el, hogy nagyon sokan voltak/vannak/lesznek így, és minden a legnagyobb rendben!

Tapasztalatom szerint ezzel sokkal több jót teszel neki (hálás lesz, hogy megbízol benne, önállóságra lesz nevelve, sokkal talpraesettebb lesz). Hidd el, annak nincs párka, ha ott és azt tanulhatna, amit szeret. Ha valami mégsem a számításaitok szerint alakulna, a mai világban szerintem bármikor válthattok is.

A gyerek azért akar a távolabbi suliba menni, hogy kollégista lehessen?

Az általános amibe jár, mennyire kemény suli? Gondolom már készül a felvételire, nagyjából hány pontra ír meg 45 perc alatt egy matek és magyar régebbi felvételit?

"2. A "versenyistálló" nem rossz. Igen, ebben a korban terhelni kell a fiatalokat, semmi baja nem lesz attól, ha nem sík h*lyén jön ki a középiskolából. Nem az érettségi miatt, azt egy macska is meg tudja írni, hanem a közeg miatt. Hogy ne csak melegedjen! Hogy szokjon hozzá, hogy vannak elvárások, hogy legyen igényes önmagával szemben, hogy tanuljon meg tanulni, nehezebb feladatokkal megküzdeni."

Te se jártál ilyen helyre! Én igen, ilyenben nőttem fel. Rossznak tartottam magam, mert 4.7-tel az osztályátlag alatt voltam. Szerinted? Mennyire tanultam meg küzdeni? Azt tanultam meg, hogy akárhogy küzdök, soha nem leszek elég jó, hogy gyenge képességeim vannak és szart se érek. Aztán kiléptem az életbe és 10 év kellett, hogy rájöjjek, hogy ez egyáltalán nem átlagos és még pár év terápia ahhoz, hogy most már ne nézzem le magam annyira. Mert a képességeim szerint sokkal többet is elérhettem volna, de hát én az osztály "alja" voltam, szóval neki se futottam az igazán nehéz dogloknak, mert az nem nekem való, arra ott vannak a nálam jobbak, ugye.

Soha nem tenném ugyanezt a gyerekemmel, most, hogy már tudom, mit okoz.

Nem ér ennyit semmi sem.

Tipikus esete mikor és bocsi - hülye- szülő nem a gyerek érdekeit nézi. Nem nektek kell abba a suliba járni hanem NEKI! NEKI KELL, HOGY TETSZEN, NEM NEKTEK.

Mi baja lehet ha kollégista? Meséld el. Én is kollégista voltam 60 km-re. Tudod mi volt benne jó? Hogy önmagam lehettem, hogy sok barátot szereztem, hogy sokkal önállóbb lettem. Hogy nem lihegtek a szülők a nyakamban. Volt napirend, rutin.

Ne azt nézd neked meg férjednek mi a jobb hanem amit a gyereked szeretne.