Melyik iskolát választanátok? Közeli versenyistálló vagy távolabbi lazább, gyerekbarát gimnázium?

Ne szórakozzunk már, 14 éves, nem képes ilyen jellegű döntést meghozni a jövőjéről, felnőtteknek is nehéz, nem hogy neki. Nem a jó érzése fontos jóérzésből csinálja a hobbiját, a többit a szülőknek kell belőnie!

Esélytelen a koli, majd esetleg 16-tól. 40 perc ingázás egyébként semmi. Én beíratnám az erősebb suli, ha nem tetszik 10 osztálytól mehet kolizni a gyengébbe. Kapna segítséget. Én az ország 5. legerősebb gimijébe jártam(államik között), jó eredeményem volt pár közepessel, nem hatott meg akkor sem, ha ezzel kilógtam tanulmányban(legbénább 10 gyerekben voltam benne). Sok ötös érettségi, nyelvvizsgákat és egy 98%os érettségit hoztam össze. Jó a jó gimi, kevésbé züllött a közeg, bár nálunk is voltak cifrák(drogos, sokatszexelő), de nem volt vészes. Nem adnám be zülleni a gyereket gyengébbe, amíg nem próbáltuk az erős sulit. Én is mérges lennék a párod helyében, ezt ketten kell meghoznunk, a gyerek véleményét csak meghallgatjuk, de a döntés a miénk.

A kollégiumra reagálnék első sorban. Az én bátyjám nyolcadik után kollégista lett, igaz, hogy nem 40 percre, hanem az ország másik felében (képzőművészetibe ment, az nem terem minden sarkon). Ő nagyon elkutyulódott, bár Ő extrém eset. Huszonévesen már komoly alkohol- és drogproblémákkal küzdött, most 46 éves, az egészsége annyira tönkrement (amúgyis volt alapbetegsége, amire tojt magasról), hogy többször műtötték, szétmentek a belei, most sztómája van élete végéig. A szüleim minden követ megmozgattak anno, évek teltek azzal, hogy segítsenek Neki, az utolsó évben ki is vették a suliból, de akkor már késő volt. Sajnos, az Ő élete teljesen félrement, lehet, hogy ez más iskolában is megtörtént volna Vele, de azt gondolom, ha a szülői házban maradt volna és a városi suliba járt volna (persze, nem akart, mert festőművésznek készült, ezt nem nyújtotta volna egyik városi középsuli sem), nagyobb lehetett volna a szülői kontroll...persze,az én szüleim is úgy érezték, hogy támogatni akarják Őt az álmai megvalósításában. Én is ezt gondolom most, háromgyerekes anyaként, viszont a gyomrom görcsbe rándul, ha arra gondolok, el kellene engednem majd egyszer a fiamat (aki most még csak 8 éves, a húgai meg kisebbek). Tudom, hogy ez az élet rendje, mégis a bátyjám esete olyan mértékű seb a teljes családom lelkén, hogy elborzadok a gondolattól, hogy egy 14 éves kisgyerek önállóan élje az életét a hét hét napjából öt nap.

A versenyistállóról alapvetően nem vagyok jó véleménnyel, szerintem arra születni kell: intelligencia, értelem (ez alatt a lexikális tudást is értem) hihetetlen szorgalom, küzdeni akarás, az ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező gyerekek csodákra képesek egy versenyistállóban, az átlag viszont tönkremegy.

A távolabbi könnyebb suli a szimpatikus a lehetőségeitek közül, a 40 perc ingázás pedig teljesen belefér. Én középsuliba Budapestre kerültem (nem koleszba, anyukám költözött velem, Ő is itt kezdett új munkahelyen). Zuglóban laktam, a 6. kerületbe jártam be gimibe. A 40 perc Budapesten kifejezetten kevés idő egy ingázó számára, itt sokkal nagyobb távolságok vannak, főleg tömegközlekedéssel, ha nem a szomszéd kerületben tanulsz (bár a tömegközlekedés sokszor még a szomszéd utcába is nyögvenyelős), akkor 40 percnél is többet ingázhatsz. Szval az nem sok.

A koleszba még visszatérve, Budapestre kerültem vidékről gimibe, én anyukámmal laktam, de volt sok kolis osztálytársa. Hát, sosem irigyeltem őket. Amíg én hazamentem az anyukámhoz, az otthoni ízeket ettem, anyukám megölelt, ha kellett (már pedig egy kamasznak nagyon is kellhet az érzelmi támogatás), ki tudtam pihenni magam, addig a koleszos lányok folyton nőgyógyászati gondokkal küzdöttek, nem egyszer volt csótányinvázió náluk, panaszkodtak, hogy nehezen pihennek, mert megy a ricsaj. Szval nem volt irigylesreméltó a helyzetük, biztosan nagyon önállóak lettek, de én sem panaszkodom, sőt. Az önállóság nem feltétlenül következik a szabadjára engedésből (én több hátrányát látom, nyilván a bátyjám miatt), mint, ahogyan az sem egyértelmű, hogy a koleszos lét hatalmas buli, én is sokat buliztak a barátaimmal, persze, időre haza kellett mennem, de így felnőttként hálát adok anyukámnak, hogy vigyázott rám.

És? Én BP belvárosban tnaultam, volt, aki ÉRDről járt be, más Szentendréről, Békásmegyerről, Soroksárról.. 1.5 órát utaztunk kb. Az undorító perverz férfiakat és a sok erőszakos fogdosást leszámítva(ami egyébként brutális volt) semmi bajunk nem volt tőle. Különórák természetesen 7-8 óra után a belvárosban még, házi otthon, 9re végeztünk, aztán még kockultunk 10-11 ig, keltünk 6:30kor, hogy 8ra beérjünk apró késésekkel.

Szerintem jó volt, csak azok az undorító emberek ne lettek volna, de gondolom ez csak BPn jellemző, itt van akkora tömeg, hogy büntetlenül megtehetik..