Mi a helyes lépés, ha a gyereketeket állandóan csúfolják az iskolában?

ha már kialakult a helyzet, nehezebb, én úgy fogom nevelni, hogy merjen kiállni magáért. Általában azokkal a gyerekekkel van ez, akik visszahúzódóak, csendesek, olyan kis nyámnyilák.

Voltam ebben a helyzetben, megpróbáltak kikezdeni. Gimibe a 3-4. osztályt más suliban jártam, első időkben eléggé rámszállt az osztály 3 'menőlánya', de mivel nem hagytam magam, nem tartott sokáig, miután nem jött össze, látványosan utáltak, 4-re viszont én lettem az osztály 'szája', mindenki szeretett, mind a 3 lánnyal tartjuk a kapcsolatot, egyikükkel együtt voltunk a párjainkkal nyaralni is.

Szóval meg kell tanítani, hogy álljon ki magáért, ne hagyja, és lehet akármilyen csúnya, vagy bármi, nem fogják ba-ogatni.

Engem is bántalmaztak és nálunk is el volt intézve annyival, hogy ne foglalkozzak velük. Nem jött be. Ha vissza akartam adni, akkor csak nagyobb bajt csináltam. Pl mikor nagyon gúnyolt egy osztálytársam (csúnyán, kárörvendően, a családomat sértegetve), akkor dühömben ellöktem. A szerencsétlen gyerek meg úgy esett, hogy betörte a fejét. Gondolhatod onnantól kezdve ki volt mindenért a hibás...

Nem tudom mit lehetne tenni. Talán első körben szülői értekezleten szólalnék fel. A szülőkre próbálnék hatni, először persze nem konrkétan megnevezve az adott gyerekeket, de ha szükséges, azt is megtenném. Kedvesen, udvariasan. Ha nem változik a helyzet, akkor már harciasabban. Ha a kedves szülőket pedig szemlátomást hidegen hagyja, akkor elvinném másik iskolába. De sajnos mindig szem előtt kell tartani azt a tényt is, hogy csak hülye szülőnek van hülye gyereke, így nem alapozok arra, hogy kérő szavaim megértő fülekre talának. Próba szerencse, de a gyerek az otthonról tanult dolgokat adja elő az iskolában.

Egyébként engem azért csúfoltak, mert a megyeszékhely legjobb iskolájába írattak be szüleim, habár én faluból jártam be mindennap. Plusz anyukám kecskéket tenyésztett. Egy 8 éves gyerek, aki egész eddigi életét egy másfél szobás panelban töltötte és akinek a tehén lila színű, nem igazan tud mit kezdeni ezzel a "vidéki élettel". Nekik én a büdös paraszt voltam. Anyukámat remdszesen lecigányozták (nem az, nem is ismerik anyukámat), apukám meg a földtúró paraszt volt.

A bullyingot nem szabad hagyni! Szülőként nem mehetsz oda és verheted szét a hülye gyerekek fejét. Nem beszélve arról, hogy nyilván aki mást ilyen módon bánt, az a gyerek durván traumatizált a saját családja által. Ilyen esetben szerintem menekülni kell, mert tenni nem lehet semmit. Átvinném másik iskolába.

Férjemet egyébként egy jó általánosba íratták, halálra bullyingolták az osztálytársai, mert szegény volt és mert a szülei "prolik". Átment egy sima általánosba, amit meg imádott, és ahol imádták őt.

Első lépésben kiszedtem a gyerekből, név szerint, ki csinál ilyet.

Szóltam a tanárnőnek, először tojt rá. Nyomatékosan felhívtam a figyelmét, hogy a gyerek testi-lelki épségéért ő felel iskolaidőben. Ez már kicsit elgondolkodtatta.

De a probléma fennállt. Az osztálytársai tovább piszkálták. Legközelebb szülőin szembesítettem a kis ro...izé.. gonoszok anyukáit, mit csinál a szemük fénye. Otthon volt nemulass.

Azóta csitultak a kedélyek.

Az iskolaváltás nem megoldás. Egyrészt, mert ott is betalálják a gyereket (aspergeres), az alap gond, hogy kilóg, nem változik. Másrészt ne tanulja meg, hogy ha bántják, akkor elmenekül. Sokszor lesz még gondja az életben ebből is, másból is.

Nálunk jót tett, hogy osztálykiránduláson kísérő voltam, és kicsit ismerkedtem én is a gyerekekkel. Illetve "összeboronáltam" az enyémkét a többiekkel.

Én mind a két oldalon voltam kicsiként. Voltam az, akit bántottqk és ha éppen nem engem bántottak, akkor örültem és részt vettem valaki más bántásában (ma már nagyon sajnálom!) Nem mindegy, hogy mekkora gyerekről van szó és hogy mennyire komoly a helyzet. Amikor szóban piszkáltak, anyukám mindig mondta, hogy szóljak vissza bátran. (Arra sohasem buzdított, hogy űtés esetén visszaüssek, főleg ne kezdjem!) Volt olyan lány ezért, akivel egész alsóban csúfoltuk egymást. Mára már nagyon jóban vagyunk :) De volt olyan, hogy az egyik fiú többször véraláfutásosra harapott. Anyukám ekkor nem ment a tanító nénihez, hanem egy megfelelő pillanatban elkapta a fiút és elég határozottan elmondta neki, hogy soha többet nem akarja ezt látni. Nekem kb alsóban ennyi volt.

Aztán jött a középiskola. Sajnos lettek addigra komplexusaim és a dolgok nem úgy történtek, mint azzal a másik lánnyal kiskoromban. Nem mertem visszaszólni, és ez nagy hiba volt. Nagyon csúnyán elmérgesedett a helyzet. Sajnos kívülállók léptek közbe.

Saját tapasztalatom az, hogy a szülőknek nem kell minden piszkálódást komolyan venni. De meg kell mutatni, hogy mi a teendő. Szerintem az én anyukám jól csinálta. Amíg meg tudtam oldani magam, nem szólt bele. Amikor már sok volt (pl harapás) akkor közbelépett, szóval tudtam, hogy tényleg baj van akkor segít. Fontos, hogy az első alkalomnál tudjon magáért kiállni.

Én az iskola váltást nem javaslom. Nekem is felajánlották az osztályváltást a középiskolában. De végül nem éltem vele. Miért én futamodjak meg, amikor nem én vagyok a hibás?! Szerintem ez nagyon rossz dolgot közveztít a gyerek felé!