Van egy nagyon helyes fiú, aki állandóan bámul, néha összenézünk, (de nagyon félénk vagyok) és akkor sem fordul el. Nagyon-nagyon udvarias velem. Viszont nagyon távolságtartó velem, és közeledést sem kezdeményez. Nem tetszem neki, hülyít?

Hááát csak a saját példámból tudok meríteni. De sokáig tetszett egy lány. Először azt hittem, hogy könnyen beszélget másokkal, de ma rájöttem, hogy nagyon visszahúzódó. (közös programon voltunk, persze nem kettesben) Az a helyzet, hogy egy félénk, visszahúzódó lánnyal nagyon nehéz a helyzetem. Olyan nagyon nehezen megközelíthetőnek érzem. Mert egy hangosabb, extrovertáltabb lánnyal könnyen megtalálom a közös összhangot, de mivel én amúgy visszahúzódóbb vagyok, így... olyan mint ha egy fal lenne köztünk. Amúgy nagyon helyes lány és tetszik, de... nagyon nehéz ez. Van egy lány barátom pl, aki igazi extrovertált típus... és vele nagyon könnyen beszélgetek, bármiről.

Nem tudom, mi lehet megoldás a Ti esetekben. De azt javaslom, hogy keresd gyakran a társaságát. Nem muszáj közvetlenül (bár lehet úgy is), de mondjuk társaságban. Miért? Azért mert ha tetszel neki és hasonlóan érez mint én, akkor ez előbb-utóbb segít oldani ezt a "feszültséget" köztetek. Látja, hogy nem vagy megközelíthetetlen és talán akkor sínen lesznek a dolgok. Amúgy becsülendő, hogy annak ellenére, hogy leírásod ellenére félénk vagy, már kétszer kezdeményeztél nála. ;) Ez tetszik!

(amúgy kicsit kellemetlen, hogy ilyen tanácsot adok, hisz én magam sem merek kezdeményező lenni - de hát Te írtad ki, ezt a választ nem adhatom Neki)