7 éves kor előtt ne adjuk be a gyereket iskolába?

Megkérdezve és utána is olvasva, én úgy tudom, nem csak nyerhet vele, ha visszatartják - szóval nincs tuti recept.

minden gyerek más..van akinek jót tesz és van akinek nem..

Lányom májusi és maradt az oviban ,igaz neki beszédével van gond ,illetve szociálisan nem volt éret a sulira.

ÉN is erősen hezitálok, áprilisi a kislányom és szerintem érett, de az van hogy ha tényleg a fele osztály 7 éves lesz akkor előnyben lesznek a lányommal szemben. Úgyhogy szerintem nem fogom engedni suliba. Nálunk az ovis csoportban kábé minden anyuka akivel eddig beszéltem, nem fogja engedni a gyerekét. Általában tavaszi születésűek.

Valóban divat lett, hogy tartsuk vissza ha kell, ha nem a gyereket, és pont emiatt kezdi elveszíteni eddigi jelent(őség)ét. Évvesztesek mindig is voltak és lesznek, és anno még a nyári születésű (aug 31-ig betöltött) 6 éveseket is suliba küldték, aztán változott május 31-re. Véleményem szerint legyen már (tényleg!) gyerekfüggő, hogy mikor lesz erre érett, de nagy általánosságban szerintem 6,5 évesen a többség már az. Értem én, hogy a "mai világban" túl sok a követelmény, meg, "hadd játsszon még az a gyerek", de könyörgöm, senki nem mondta, hogy versenyistállóba kell mindenáron íratni a gyereket. A kisfiam (idén februárban volt 6, ő elkezdte az elsőt) volt ovistársai közül mindössze hárman ! mentek iskolába vele együtt úgy, hogy 14-en voltak nagycsoportosok. Sőt, köztük 4 olyan gyerek is volt, aki nála idősebb, 2009-es születésű! Olyan indokokkal tartották vissza, hogy "nem érdeklődik még a suli iránt", "nem tudná végigülni az órákat", és akadt olyan is, aki kifejezetten durván erős iskolába szeretné majd küldeni jövő szeptemberben, addig meg inkább trenírozzák mindenféle előkészítőkkel, különórákkal.. Úgy gondolom, hogy ha valaki vmilyen oknál fogva valóban nem érett még rá (testi fejletlenség, komolyabb részképesség-zavarok) akkor érdemes ezt szakemberekkel együtt (óvó nénik, Nevtan) átbeszélni, és ha valóban több hasznára válik az,- akkor visszatartani. De tapasztalatom szerint sok szülő vagy kényelemből, vagy túlféltésből, vagy divatból, vagy mert "a legjobb barátnője is maradt", azaz mondvacsinált okokkal tartja vissza, aztán csodálkozik, hogy az oviban már nem fejlődik, unatkozik, járatja szegényt extra órákra, hogy bírja majd a kemény sulit, miközben pont azt veszi el a gyerektől, ami miatt elvileg visszatartotta, az önfeledt játék örömét, a kötelezettségek alól való felmentést. Amikor nálunk felmerült az oviban a sulikérdés, természetesen mi is meghánytuk-vetettük a lehetőségeket. Kisfiamra is rá lehet fogni, hogy meglehetősen izgága, szétszórt, enyhe idegrendszeri éretlenséggel, de testileg, agyilag annyira fejlett, és olyan érdeklődő hogy többet ártottam volna szerintem ha visszatartom. Most így alig 3 hét után még nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, de azt látom, jó döntést hoztunk, annak ellenére, hogy az első héten még azt sem tudta merre van arccal. :) De ugye, minden kezdet nehéz, és ez jövőre (7-8 évesen) is ugyanígy lenne, és amíg azt hallom, hogy "Anyaa, a suli nagyon jó, sokkal jobb, mint az ovi, még ha nem is vagyunk annyit udvaron", amíg a lelkesedés ott van, addig nem bánom meg egy percig sem. Hozzáteszem, "átlagos", körzetes, családközpontibb suliba írattuk, nálam pl ez volt a szempont. Osztálytársai kb vele egykorúak, nem láttam nagyon kirívó esetet. Bocsi a hosszú sorokért, összegezve az a lényege, hogy ne a rendszer, az aktuális divat, stb diktálja ezt, hanem a gyerek egyéni adottságaira alapozott döntés.