Ti mit tennétek ilyenkor? (Iskolakezdés)

Úgy alakult, hogy a lányom mindhárom "öribarija" másik suliba került. Persze sajnálta, de szeptember végére már megvolt az új kebelbarátnője.

Szóval inkább az iskolához ragaszkodnék.

Nekem az összes ovistàrsam egy iskolába ment, kivéve engem. Én egy olyan osztályba kerültem, ahol szintén mindenki ismerte egymást az oviból, így az elején nehéz volt, de viszonylag hamar elfelejtettem, hogy nem ebbe az iskolába akartam járni. (Azóta mondjuk 1000x megbántam, nem a barátok miatt, hanem mert nagyon gáz iskola volt, még így 10+ év távlatából is, engem azért irattak ide, mert ez volt a legközelebb)

Őszintén nem nagyon befolyásolna, hogy az ovis barátok melyik iskolába mennek.

Először én is olyan sulit választotam ahová sok ovis társa megy csoportjábol,viszont elgondolkoztam hogy ugysem ahoz a tanárnéni pároshoz akarnám vinni akihez sokan akarnak menni ,akkor meg miért viném a gyereket oda ,megnéztünk egy ovi csoport szinten nem népszerü sulit ,és nekem is és a lányomnak is ez tetszet kis létszám 20 gyerek/osztály ,igaz egyelöre csak lányom megy ugynézki aba suliba csoportbol.viszont atol még lesz ott ismerős suliban neki .

Tehát én nem csak a gyerek kivánságát nézném hanem az én megérzéseimet is.

Szerintem mindenkepp a neked tetszo helyre irasd. Nem kaphat meg mindent, amit szeretne, ezt meg kell tanulnia a gyerekednek, nem lehet minden ugy, ahigy o szeretne. Ha ez az iskola, ami neked tetszik, es ide fog jarni, tenyleg jobb, es a masik, amibe a baratja jar a gyereknek, az meg egy kalap 💩, es kesobb netalantal lesz is valaki a gyerekedbol, a baratja meg rossz helyre kerul, es el fog zulleni, stb., a gyereked majd egy nao meg fogja koszonni, hogy nem hagytad, hogy kedve szerint jarjon.

Velem ez volt, viszont en nem a baratnom miatt akartam menni abba a suliba, ott kedveltem legjobban a tanito neniket. Anyukamek egy eros, "lohajto" iskolaba akartak vinni, de a gyereknek annyira huzta oda a szive, es hajtogatta, hogy maroedig "en a kek iskolaba akarok jarni", vegul odakerult, hisz ez a suli is eselyes volt. A szuleimnek nem volt baja a tanitokkal, jol kijottwk, minden szuper volt, csak eppen nem oda kerultem, ahova ok szerettek volna, de jo helyre, ahonnan egy meg jobba, bocsanat, erosebbe kerultem.

A kulonbseg a gyengwbbek kedveert az volt, hogy en a tanitok miatt, a kerdezo gyereke pedig a baratja miatt szeretne abba az iskolaba jarni, amelyikbe szeretne

Elsősorban tanítót, másodsorban iskolát célszerű választani, utána jön a sorban az ovis társaság egyben tartása, mint szempont.

Saját tapasztalatom:

Lányom SNI-s, így számára a helyi általános iskola, ahová az ovis társai mentek, nem volt opció, mert a helyi suliban csak az egyengyerekeket szeretik, aki egy picit is kilóg a sorból, azt kiutálják. Kerestünk hát neki egy közeli iskolát, ahol tényleg szívesen fogadták és olyan tanító nénit, aki nyitott volt az integrációjára. Nagyon jól is működik a dolog.

Az első napokban a szívem szakadt meg, amikor azt láttam a Facebookon, hogy az ovis barátnők egy kupacban ülnek a suliban, míg a lányom olyan kis elveszett az ő iskolájában... ez kb. egy hétig tartott, utána lett barátnője, akivel azóta is sülve-főve együtt vannak.

Telt az idő, egyszer úgy második év vége felé összefutottunk az egykori ovis legjobb barátnővel. Nem győzött panaszkodni: utálja a sulit, a tantárgyakat, a légkört, mindent. Egy másik volt ovistárs anyukájával a buszon futottam össze, ő már azon gondolkodott, hogy elviszi a gyerekét a helyi iskolából, mert ő is nagyon rosszul érzi magát.

Ezzel szemben a lányom imád iskolába járni, motivált, jó az osztályközösség, jó a légkör...

Úgyhogy az eltelt idő (már negyedikesek) azt igazolta, hogy kár lett volna csak a barátok miatt választani a helyi sulit, mert ők se maradtak ott, vagy ha mégis, nagyon rosszul érzik magukat.

Abban viszont sajnos nem tudok érdemi tanácsot adni, hogyan lehet ezt a gyerekkel elfogadtatni, mert nálunk ez fel sem merült. A lányom első pillanattól kezdve tisztában volt azzal, hogy ő másik suliba fog menni, jártunk előkészítőre, megismerte és megszerette a leendő tanító nénijét. Talán a ti esetetekben meg lehetne próbálni tartani a kapcsolatot az ovis barátokkal, legalább addig, amíg a gyerek igényli - idővel úgyis új kapcsolatai alakulnak ki és várhatóan leépülnek ezek a barátságok. A lányom már igazából meg se ismeri a volt ovis társait, csak azokat, akikkel néha összefutunk. De az egyik legjobb barátnőjére már egyáltalán nem is emlékszik.