Hogyan szerettessem meg elsős lányommal a tanulást?

Hát nem tudom, kedves utolsó... én aztán szerepjátékozhattam volna a gyerekemmel, nem mentünk volna semmire. Ehelyett minden alkalommal odamegyek a (nem kifejezetten kedvelt, "mert szigorú és kiabál") tanítónénihez és megkérdezem, mit csinált a gyerek, miért nem volt úgy jó, mit gyakoroljak vele, stb. És persze azt is nyomatékosan elmondtam neki, hogy a gyerekemnek gondja van a figyelmével, sokszor elveszik órán, nem képes odafigyelni, ha nincs vele folyamatosan kontakt... kértem, hogy vegye ezt figyelembe, kezelje így.

Ugyan a tanítónéni továbbra is szigorú és felemeli a hangját, hogy rend legyen, de a gyerek kiváló értékeléseket kap, mert megtanulta kezelni a gyereket.

de ha a tanítónéni védekezésre kényszerült (te használtad ezt a szót), akkor csak támadónak lehetett érezni a fellépésedet. Még ha nem is annak szántad.

Tudom, baromi nehéz, egy másodikos figyelemzavaros gyerekem van, és küzdök vele piszkosul... vele is és a tanítókkal is.

Nem fejlesztjük, úgy egyeztünk meg, hogy amíg együtt tudunk működni a tanítókkal, nem nyúlunk bele.

DE ha azt gondolod, hogy figyelemzavara van, vidd el orvoshoz, vizsgáltasd ki! Nem azért, mert fejleszteni kell, hanem azért, hogy TUDD és tudd tájékoztatni erről a pedagógusokat is. Tavaly elsős volt, teljesen leromlott a teljesítménye, amikor beszélgetés miatt elültették az első padból. Nyáron megállapították a figyelemzavart, úgy kezdtük a szeptembert, hogy letettem a tanári asztal elé a gyerek táskáját a legelső padba, majd mondtam neki, hogy van egy ilyen diagnózisunak, szóval a gyerek ITT ül, és nem szeretném, ha elkerülne innen.

A magyartanárral (aki szigirú és hangos) nehezebb volt. Bár mondtam, hogy elveszíti órán a gyereket, ő ezt nem érzékelte egészen a félév végéig, ahol is a gyerek azért írt rossz (vagyis "csak" jó) felmérőt, mert egyszerűen nem jegyezte meg, hogy 3 perccel előtte mit mondott a tanítónéni, mi a feladat.

Én azt gondolom, figyelemzavarnál még fontosabb, hogy a tanítók tudják kezelni és mind a gyerekkel, mind a szülővel közös hangon legyenek... mert ő az a gyerek, aki nem teszi el a házit, nem veszi elő a tankönyvet, órán játszik a ceruza kitört hegyével, sőt, hajlamos annyira elgondolkodni, hogy elfelejti, hogy órán van, és felkel, elindul játszani. És ha egy szigorú, katonás, kocka tanár nem tudja, mi van ez mögött, igenis könnyen (és talán jogosan) akad ki miatta.