Ti mit szólnátok, ha nem sikerülne a gyereketek felvételi vizsgája e regneteg tanulás és különórák ellenére sem?

Semmit, ez van. Megpróbálnám felmérni a gyerekem VALÓDI képességeit, hogy miben jó és miben szorul segítségre, egyáltalán mit szeretne, nem pedig egy ideált kergetnék. Sajnos nagyon sok szülő totálisan irreálisan látja a gyereke képességeit, és felesleges frusztrációkat ver belé a magas elvárásokkal. Természetesen kell a gyereknek az elvárás és felrakni a léceket, de a képességeihez mérten, nem pedig a szülő óhaja szerint.

Amúgy csatlakozom 7-eshez, anyámék engem is hajtottak keményen, bár különórák limitáltan voltak, de azért tartott ott, ahol, mert ez busásan bejött. Pedig ment a károgás akkor is, hogy jajj, nem lesz gyerekkorom, mert könyveket(!) olvasok meg szombatonként nyelvet tanulok... De mindig támogatóak voltak, ha valami nem jött be!

Nem januárban vannak a felvételik?

Egyébként ez van. Ha 8. osztályba járna, nagyobb baj lenne.

Mi is keszulunk felvetelire. 9.5 eves kisfiuval. Oviban nem mondtak semmi biztatot rola mivel csunyan rajzolt. A suliban nagyon jol tanul, joval gyorsabban mint a tarsai. Tudasban is elorebb tart, unatkozik az orakon pedig elore dolgozik. Igy most egy angol magyar kettannyelvu suliba felvetelezik.

Ha nem sikerul akkor meg maradnak a kulon orak.

Mi is készülünk két fiammal a felvételire 8 ill. 6 osztályos gimikbe.

Mind a kettő okos, jó tanuló, a felkészülés a rutinszerzés miatt kell, begyakorolni a feladat típusokat. Járnak hetente egy alkalommal tanárhoz.

Itthon meg oldogatják a letölthető feladatlapokat.

Ha nem sikerül, akkor nem mennek- majd készülünk a következő megpróbáltatásra. Akkor is jó tapasztalatot szereznek- ennyi.

Egyébként a mostani sulit is szeretjük- így végképp nem lesz semmi gáz, ha nem sikerül.

Mindenképpen megpróbálnám kideríteni, hogy mi lehetett az oka. Nem azért hogy most rögtön kijavítsam, meg kihozzam hogy hülye a gyerek, hanem mert ahhoz képest választunk majd iskolákat meg haladunk tovább a felkészítésével.

Teljesen más reakciót igényel ha például tudja a gyerek az anyagot csak pánikol, ami egy megoldandó dolog, a nyolcadikos felvételin már nagyon nem lenne jó ha bepánikolna ha egyébként a tudása alapján erős gimnáziumban lenne a helye, mint ha tényleg nem olyan erős a gyerek azokban a tárgyakban amik a felvételihez relevánsak, és el kell engedni a toplistás specmatekos hatosztályos gimnáziumot, helyette észre kell venni hogy másban jó, és elvinni olyan irányba. Ugyanígy ha most derül ki hogy valami tanulási nehézsége van, akkor fejlesztésre kell vinni, esetleg felmentéseket, többletidőt, hasonlókat kell kérvényezni, ha egyszerűen nem elég érett még, akkor ráér két év múlva felvételizni, és sorolhatnám tovább.

Amit semmiképpen nem tennék, biztos hogy nem engedném hogy a gyerek úgy érezze, ő most valamit - pláne valami fontosat ami az egész életét meghatározza - elrontott és csalódást okozott nekem. Egyrészt mert nem így van, másrészt mert ez ezerszer jobban tönkre tudja tenni a lelkivilágát mint az, hogy az ország hatodik legjobb iskolája helyett a hatvanadikba jár.