Milyen a kapcsolat nagy korkülönbséggel?

Az öcsém és köztem 12 év van. Az életem értelme a kis tökmag :D

Most vagyok 25 ő pedig 13, imádunk együtt menni ide-oda, kezd már nagyfiú lenni, tök jókat tudunk beszélgetni. :)

Hát lehet 2.potanyja lesz lehet le se sz@rja majd es lehet h nyug lesz neki az egész. Nem lehet előre tudni.

Szerettem ennyi idosen a kisbabakat de ha hasfajos siras mellett kellett volna tanulnom vagy ezt a gugyogest hallgatnom ahogy anya beszel az unokajaval ennyi idosen tuti megorulok. Plusz egy faradt anyam lett volna aki meg kesvebe tolerlja h egy kamasz pl nem mosogat el maga utan.

És hiaba erzed esetleg neha h igazan vigyazhatna ra egy kicsit nem ez nem az o feladata.

Én anyakent nem szivatnam magam azzal h 14 ev utan testvert szulok.

De ti dobtosetek jol is elsulhet csak szamolj azzal is h nem biztos

Köztem és legkisebb húgom közt 14 év van. Közben még van 3 hugi, ami nyilván sokat számít, de ennek ellenére az egyik legjobb kapcsolatom a kicsivel van. Mondjuk én sokat segítettem anyának, egészen a születésétől kezdve ott voltam, ha kellett. Viszont ami nagyon pozitív volt, h rengeteget tanultam is ezáltal. És lehet, hogy néha "be kellett áldoznom a szabadidőmet", h segítsek (anyukám tartósan beteg lett, így például az oviba beszoktatást én csináltam, úgy hogy a suliból hazajártam - a kitűnő tanulmányi eredményemen ez nem látszott meg és az igazgató úr is nagyon segítőkész volt hála istennek), de abszolút megérte, sokkal erősebb kapcsolatom van azóta a tesóimmal és anyával is. Cserébe pedig később sokkal több szabadidőt, kimenőt kaptam, és abszolút próbáltak anyáék figyelni rá, h ne rám terhelődjön a gyereknevelés. Nem tudom, h az erős kapcsolat a kicsivel azért van, mert ennyire részt vettem az életében én is, vagy mert ő hasonlít rám a legjobban szinte mindenben, de szerintem nincsen semmi baj ezzel a 14 évvel.

Nekem kicsit szokatlan ez a reakció a te 14 évesedtől, azért valami véleménye csak van... Szerintem próbáljatok vele beszélni erről még, mert (saját magamból kiindulva) lehet a meglepődés miatt nem jutott szóhoz. Pláne nehéz lehet ez úgy, ha eddig etyke volt.

11 évvel fiatalabb az öcsém, soha egy percig sem volt jó kapcsolatunk. Az elején semleges volt, ahogy teltek az évek pedig egyre rosszabb. Én most 28 vagyok, öcsém 17, már vagy két három éve egy szót sem beszéltünk. De ha beszélnénk is csak veszekedés lenne a vége.

Szerintem a 14 éves lányt nagyon fogja zavarni, hogy sosem tud majd normálisan tanulni, pihenni és te is sokkal ingerültebb leszel vele. Ha mégis bevállalod, könyörgöm ne sózd rá a gyereket, hogy rendszeresen vigyázzon rá/etesse/pelenkázza mert akkor egy életre meggyűlöli, és teljesen jogosan.