Szülők, ti hogy kezelnétek, ha lányotoknak idősebb barátja lenne?

Náunk ez történt. A lányom 17 éves volt, a férfi közel 30.

Reméltem (csendben!!!), hogy majd elmúlik. Még egyszer megbeszéltem a lányommal, hogy ha szexre kerülne sor, védekezzenek, ha segítség kell neki, orvos, stb. akkor szóljon.

Ő itthon lakott, 3. aztán 4. gimnazista volt. Ugyanolyan jól tanult mint addig, hazaért a megbeszélt időpontokban, ha mégsem akkor jelentkezett.

Éretségire készüléskor ha végzett az aznapra beosztott tanulnivalójával, elment a sráchoz, ha nem haladt, simán felhívta, hogy csak két óra múlva lesz ott. (Megkérdeztem, nem úgy volt-e, hogy elmegy, és ez volt a válasz. "még visza van 3 tétel töténelem.")

A lányom jelesre érettségizett, felvették az egyeemre, és talán azon a nyáron szakítottak.

Az a fiú rettentően szerelmes volt, tenyerén hordozta az én kis csitri gyerekemet, aki felnőtt mellette. Hálás vagyok neki, hogy nem élt vissza a helyzettel, és emberileg sajnáltam, mikor a kapcsolat véget ért.

Nem tudom a részleteket, de azt gondolom, ő életkorából adódóan elkötelezett, teljes kapcsolatot akart, amire az én gyerekem még nem volt kész.

Én 16 voltam a párom 21, mai napig együtt vagyunk, már több mint 7 éve, és már van egy gyerekünk is m bár ez nem egy nagy kor különbség. De szerintem egy 14 évesnek ne legyen 18 feletti párja.. Sőt 14 évesen nagyon nem is kéne még kapcsolat, a szerelem, sulis járás az nyilván más...

Én is úgy vagyok vele hogy 18 felett már máshogy állnék hozzá és nem szólnék. De 14 évesen nagyon nem tetszene a dolog

Ha lenne lányom*, 18 éves koráig az ő életkorának max. 4/3-át tartanám hozzá esetleg még passzolónak. És igen, kifejezetten örülnék, ha hazahozná bemutatni.

Ha a lányom elmúlt 18 éves, akkor felnőtt ember, azt csinál, amit akar. (Remélem, megtanítottam a legfontosabbakra.) És megtisztelt, ha bemutatja a barátait.

* (Felnőtt) fiús szülő vagyok. Szülőként a fentieket tanítom a kis- és nagylányokra vonatkozóan.