Mi a különbség a büntetés és a következmény (pozitív fegyelmezés) között?

Azért tréning az van rendesen edzésben kell lenni. Nem lesznek még attól papirfigura gyerekek. Akik csak ülnek és mosolyognak csendben. Meg a szülők idegei sincsenek kötélből.

De remélem ez legalább alapot ad majd a kamaszkor kezeléséhez, vagy sőt önmaguk és a saját kis konfliktusaik kezeléséhez is.

Mindenesetre vissza is hallom. Ha valami kiakaszt, már maguktól mondják hogy de kijavítom..!:)meg nézzem a pozitiv oldalát, hogy legalább nagyobb baj nem lett belőle. (Ez is tőlem van, hogy a fókuszt is néha probálom áthelyezni, hogy bajban is vegyük észre a jót. mindent visszatükröznek)

Eddig amikben következetes előrelátó voltam, az úgy jól is sült el eddig.

Nehéz néha tudatosnak lenni, fáraszto és kemény munka, és nehéz néha először elszámolni 10 ig és csak utána megszólalni, de ez visz előre valójában. Szerintem.

Miért ordítana és állna ellen egy gyerek, miután véletlenül kiborította a szörpöt, amire a szülő higgadtan reagál,nem alázza és szidja a gyereket, hanem megnyugtatja, és azt mondja: hozd gyorsan a szivacsot, töröljük fel?

Ha valaki nem tanul, és emiatt rossz jegyeket kap, ott az is logikus következménynek számít, ha a szülő korlátozza a csemete szabadidejét, hiszen az ő dolga, hogy a gyereknek legyen ideje a tanulásra. Persze normális szülő ezt se egyszerű diktátumként teszi, hanem beszél a gyerekkel. Megkérdezi, mi volt a baj, mert a megoldás is ettől függ. Ha a gyerek nem érti a fizikát vagy a matekot, a szobafogság önmagában nem fog javítani a jegyein. Ha németből vagy franciából már két éve elvesztette a fonalat, és egy három szavas mondatot se képes összerakni, segítség adás nélkül hiába ül órákat a könyv mellett.

Ha viszont tényleg csak az időt nem szánta rá a dologra, ott lehet, hogy a napirend, időbeosztás átbeszélése segíthet, és ha ez nem elég, akkor szükség lehet valamiféle kontrollra is. Ebben is meg lehet alkudni. Pl. Kikérdezem, és ha tudod, mehetsz a haverokhoz. / Nem kérdezem ki, ha megtanultad, elmehetsz, de ha egyest kapsz belőle, jövő héten nem mész sehová.

13-as, ismét csak azt tudjuk mondani, amit már korábban is, hogy ez neurotipikus gyereknél működik. Mi van, ha azért nem tanult, mert nem volt kedve? Mi van, ha felajánlom, hogy segítek a tanulásban, és az a válasz, hogy nem akarom, de ennek ellenére nem ül oda tanulni?

Vagy ha pl. százszor elmondom, hogy ne csináljon valamit, de csinálja, és baj lesz belőle, akkor annak mi a következménye? Azon kívül, hogy persze összetakarítja a romokat, és ennyivel el van intézve?

Ha elmondom neki ezerszer, hogy ne szekálja a testvérét, és mégis megteszi?

Következmény: nem öltözik fel rendesen, fázik, megfázik.

Nem tanul: rossz jegyet kap. Nem köszön: csúnyán fog rá nézni a szomszéd néni. Nem fekszik le idejében: álmos lesz. Nem indul el idejében: elkésik, és roppant ciki késve bevonulni az osztályba. Nem rak rendet a szobájában: előbb-utóbb nem fog semmit megtalálni. Nem dobja a koszos zoknit a szennyesbe: egy hét múlva nem lesz tiszta zoknija a fiókban. Nem hívta fel a barátját, aki beteg: őt se fogják felhívni. Tehát olyan dolgok, amik automatikusan megtörténnek, nem a szülő rója ki a gyerekre, és a gyereknek rossz. Én nem azt mondom, hogy feltétlenül mindent hagynia kell a szülőnek, egészségkárosodást végképp nem, de sokkal hatékonyabb, ha a gyerek a saját tapasztalatából jön rá, hogy a saját érdeke, hogy legközelebb másként járjon el, nem pedig egy külső otthoni bíróság rótt rá ki penitenciát. A külső kényszer nem viselkedésváltozást idéz elő, hanem dacot és dühöt. Következmény esetében viszont csak magára haragudhat a gyerek.