Szerintetek egy gyerek, bakfis, kamasz is meg tud tanulni főni?

Bármilyen korú gyerek el tudja dönteni szerintem, mit szeretne enni, de mondjuk egy 5 évesnek eszébe se jusson még forró vizes fazekakkal, késekkel zsonglőrködni. Ezekhez igenis kell egy bizonyos fizikai erő (mondjuk egy egyszerű tésztánál is meg kell emelni a 4-5 kg-os lobogó vízzel teli fazekat és kiönteni belőle - lehet, fel se éri rendesen a mosogatót, ha túl kicsi) és kézügyesség is (ami egy kisgyereknél korából adódóan nem feltétlen van még meg és könnyebben elvágná magát egy nagy késsel, az meg súlyosabb sérülést is okozhat).

Persze egy 10 évest már nyugodtan meg lehet tanítani pl egy rántottát, pácolt húst, borsólevest elkészíteni, de ez max abban befolyásolja szerintem a döntési képességét, hogy meggondolja, rántottát szeretne-e csinálni, ami megvan 10 perc alatt vagy nekiáll húst szeletelni, pácolni, kisütni, esetleg zöldséget pucolni, rizst főzni mellé stb.

Egyébként én 20 éves koromig még egy tojást se üthettem fel otthon, semmit, de tényleg semmit nem engedtek csinálni, anyám mindentől elzavart, még a zöldségpucolástól is. Ehhez képest egyrészt egyszerű-közepesen nehéz ételeket nagyon gyorsan megtanultam elkészíteni, a határozottságomat meg ez a legkevésbé sem befolyásolta. 14 évesen kivívtam, hogy messzi, erős iskolába járhassak (a szüleim a helyi gyengébbet erőltették), amit jó eredménnyel el is végeztem, a komoly túlféltés ellenére azt is elértem (végtelen hazudozás nélkül), hogy elmehessek bulizni én is és csak egy hajszálon múlott, hogy végül az egyetemet választottam külföldi munka helyett. De azt is otthagytam hamar, dolgozni kezdtem és a párommal is összeköltöztem, nála kezdtem el főzni. Szóval nem gondolnám, hogy egy döntésképtelen, önállótlan alak lennék. Bár tény, hogy gyorsan megváltoztatom a véleményem, de mindig tudom, mit akarok.

Szerintem a főzéstudománytól független, hogy ki mennyire hoz jó döntéseket az élete során.

De én pl 8-9 évesen kezdtem főzni tanulni, rendszeresen ott álltam mamám vagy anyukám mellett és tanítottak. Kis füzetkém is volt, ahova a recepteket leírtam :D

Talán amiatt, hogy nekem nagyon hamar az életem része lett a főzés, de én imádok főzni, ételekkel kísérletezgetni, új ízeket kipróbálni. És szívesebben eszem a saját főztömet, minthogy étterembe menjek, vagy rendeljek valahonnan. Valamiért a mások által elkészített ételek nem esnek olyan jól :D Ez alól kivétel párom főztje, ő is elég profi a konyhában.

Arról nem is beszélve, hogy nyilván a gyámhivatal hagyná, hogy egyedül maradjon...

Ha meg már felnőtt (bár a kérdésed nem róluk szólt), akkor biztos nincs más rokon, barátok, ismerősök na meg INTERNET, hogy segítséget szerezzen.