Mit gondoltok egy felnőttesen viselkedő gyerekről?

"Adott 2 kislány, mindkettőt arra nevelték, hogy ne nyisson ajtót egy idegennek, az egyik mégis kinyitja, a másik nem... Hát a fene egye meg azt a koravén kislányt, vajon milyen élete lesz így szegénynek, ha már most nem nyitja ki idegeneknek az ajtót!? Még barátai sem lesznek!"

Akkor lehet, hogy kicsit mást értünk "felelős döntés" alatt. Az, hogy egy gyerek nem nyit ajtót idegennek, nem hű de marha felnőttes viselkedés, hanem épp hogy gyerekes, de indokolt. Mert ha én itthon vagyok, és valaki csenget, kinyitom az ajtót (valószínűleg úgyis a postás vagy ilyesmi), de ha a gyerek itthon van egyedül, ő nem nyitja ki. Pont ma is volt, amíg nem voltam itthon, mondta a 10 éves lányom, hogy valaki csengetett, de ő ki se nézett. Jól tette. Mert gyerek, és nem felnőtt.

Létezhet olyan helyzet, hogy egy 12 évesnek felelős felnőtt döntéseket kell hozni, de az inkább szomorú.

Én is hasonlóan koraérett voltam. Igen komolyan tudtam gondolkodni, döntéseket hozni, helytállni élethelyzetekben. Ennek ellenére a korombéliekkel is jól kijöttem, hiszen nem hordtam fent az orrom. Viszont az korán megtapasztaltam, sokan hozzám fordultak tanácsért, ha döntéseket kellett hozni. Szerteágazó érdeklődésem miatt elég sok területen jól boldogultam. Ez mai napig nem változott.

Könnyen barátkozó típus vagyok, beszélgetni is szeretek. Mondhatom, nyitott vagyok az emberekre, a kommunikációra, de a problémáikra is. Amit egyeseknek nehéz átlátni, azt én néha könnyedén megoldom. Korán váltam vezető típussá, könnyen összefogok csapatokat. Már középiskolás koromban csoportvezető voltam a gyakorlati területen, majd felszabadulva sem változott. 26 évesen már művezető voltam és 80-100 ember munkáját fogtam össze. De mai napig nem szállt el az egom és baráti viszonyban vagyok sok kollégámmal. Természetesen, azért egy szintet mindig is tartottam. Megjelenésem okán (amolyan Piedonos) sem szoktak idegenek egyből letegezni, a tiszteletet általában mindenhol megkapom.

Négy gyermekem van két házasságból: 28 éves fiú, 26 éves lány, 15 éves fiú, 13 éves lány. Nagyfiam kivételével mindegyik igen komoly típus. Ő laza, szerény, amolyan mindenkivel jó fel srác. Szerencsére jól boldogul ő is. Nagylányom apró termetű, mégis igen komoly a fellépése, nemsokan tudnak labdába rúgni mellette, ha ő akar valamit. Soha nem bunkó, ám nagyon határozott a fellépése. A két kisebb kamasz csemetém pedig kifejezetten népszerű az iskolában, edzéseken, baráti körben! Mindketten hozzák a tőlem örökölt vezetői képességeket. Kitűnő tanulók, jó sportolók, egyre önállóbbak. Mindketten egyedül közlekednek a városban, főként 15 éves fiam , aki a város másik végébe jár általános iskolába.

Mondhatom, nem rossz, ha valaki már fitalon határozott, informált, érdeklődő, nyitott a világ dolgaira. Esélyt lát bennük a fejlődésre a szülő, a család, barátok, tanárok, mentorok, főnökök...

23-as vagyok

Annyit szerettem volna hozzátenni a vitához, hogy minden életkorban vannak helyzetek, amikor képes az ember komoly döntéseket hozni, értelmesen átlátni. A gyerekeket a saját éltkorukhoz képest kell nézni, viszonyítani. Mi az átlag annyi idősen, miként viselkednek, gondolkodnak, ill. szemlélik a világot?

Kis korban, majd később is hoznak döntéseket a gyerekek. Az, hogy ki vagy a döntéseid mutatják meg! - ez gyerekkorban sincs másképp!

Kamasz csemetéim vagy a már felnőtt gyerekeim ifjú korát nézve, látom a viszonyokat. Miközben egyik-másik tizenéves önállóan képes közlekedni a fővárosban, addig osztálytársaik harmada két pont között képesek mozogni (megszokásból), a lakóhely és az iskola között, harmadik harmad pedig kizárólag szülői segítséggel. Az önállóan közlekedők (ahogy a saját gyerekeim is) rugalmasan képesek közlekedni. Hol erre, hol arra jönnek, vagyis több útvonalon járnak haza még az iskolából is. Pl. amelyik tömegközlekedési jármű érkezik hamarabb, avval jönnek, ha avval is lehet jönni. A városon belül eljárnak barátaikkal vásárolni, rendezvényre, edzésre. Mindig megbeszélik velünk, mehetne-e, menetközben értesítenek, merre vannak. (nem csavarognak, ezek csak alkalmi esetek) Olykor azért közlekednek más felé, mert velünk, szülökkel találkoznak. Még soha nem tévedtek el, jól átlátják a közlekedést, a várost és feltalálják magukat, így önállóan képesek módosítani az átszállásokat.

Ez természetesen csak egy része a kamaszkori önálló döntéshozatalnak. Felnőtt szemmel nézve sokan nem gondolnák lényegesnek, pedig az.

Számtalan apró helyzetben mutatkozik meg a teljes kép, hogy mennyire komoly egy gyerek, egy kamasz. A napi rutintól az őket érintő fontos döntésekig. Szülőként már az is elismerést érdemel, ha nem kell mindent a szájukba rágni. Amikor maguktól átlátnak egyre többdolgot a mindennapokból. Leviszi a szemetet, elmosogat, leviszi a kutyát, felmos, felporszívózik, rendet tesz a szobájában vagy a lakás más helységében. Mindezükért pedig már nem kell külön szólnia a szülőnek! Amikor azt sem kell az orrára kötni a kiskamasznak, hogy zárja be a lakás bejárati ajtaját, ha elmegy otthonról és más nincs otthon, előtte pedig nézzen körül, hogy minden O.K. Gáz legyen elzárva, nem megy semmi háztartási gép, aminek nem szabad.. a kutyának legye vize, száraz tápja, mór teknősnek vize, zöldje... Nálunk még van egy 90 éves nagypapa is, aki féloldalára le van bénulva, ágyhoz van kötve. Őt sem szokták ellátás nélkül hagyni! Mi ez, ha nem önállóság, koraérettség, komoly viselkedés egy kiskamasztól? Amikor hazajönnek és más nincs itthon, első dolguk bemenni a papához, nincs-e szüksége valamire. Majd jön a kutya igénye, és azonnal viszik sétálni.

Hogy kit enged be egy értelmes kamaszgyerek a lakásba? Akit ismer, akit már várunk, akinek érkezéséről tudunk. Ebbe beletartozik a postásunk is. Habár ő nem szokott bejönni a lakásba csak a lépcsőházig. (ma pl. át kellett adni neki egy eltört képernyős Telekom mobiltelefont, ami biztosítással rendelkezik és ők juttatnak el a szervízbe. Épp elkerültük egymást, amikor én elmentem 1,5 órára a dolgomra. A két kamasz csemete elintézte, átadta. De iskolából hazajövet már rájuk szoktunk bízni kisebb feladatokat is. Internetes rendelés átvétele, vásárlás, stb. Ügyesen elvégzik.)

Az életükkel kapcsolatban is kell hozni fontos döntéseket, attól függetlenül, hány évesek. Mi mindig kikértük, kikérjük a véleményüket, meghallgatjuk az igényeiket, elképzeléseiket. Több spórtágat kipróbáltak, zenéltek, táncoltak. A döntés közös, de egyiket sem erőltetjük, ők döntenek, mi csak tanácsokat adunk, terelgetjük őket.