Kicsit elbizonytalanodtam és összezavarodtam. Tényleg rosszul döntöttem, vagy természetes ez a bizonytalanság? :S (Ezt a kategóriát láttam a legjobbnak. )

A helyzet az, hogy jelen pillanatban egy távolkeleti országban vagyok már két hónapja, mint cserediák, és még 9 hónapig itt is maradok. Nyelvet tanulok, világot látok...

A középsuli 3. osztályát végeztem el otthon, szóval mikor hazamegyek, kezdem a negyediket és leérettségizek. Aztán úgy tervezem egyetemre megyek, fel Pestre először koliba, nyáron dolgozni akarok, és pénzt gyűjteni az albérletre. Kicsi korom óta ezt terveztem, ez volt az álmom, és elértem. Viszont...

most leszek majdnem egy éve halálosan szerelmes...és bár igen otthon hagytam, mikor eldöntöttem és el kellett dönteni hogy kijövök, még nem is ismertem. A barátaimat, mindet otthon hagytam. És a legjobb barátnőm sem viseli túl jól az egészet...

Folyamatosan az jár a fejemben, hogy elrontottam valamit. Mikor alakult kifele hogy jövök, majdnem mindenki támogatott...de most úgy érzem hogy annyira a szemem előtt lebegett hogy kijussak ide, hogy észre sem vettem a körülöttem élőket. És bár elértem hogy itt legyek, viszont, most nem tudok mit kezdeni magammal. Hazudnék ha azt mondanám nem vagyok boldog, mégis úgy érzem hiányzik valami. És folyamatosan itt van ez a szorító érzés, mintha lemaradnék valamiről...és nem tehetnék ellene semmit...

17/L