Ki volt esetleg depressziós kamaszkorban? Mi hozhatta ki?

Nekem a pattanások miatt volt borzasztó. Undorítóan nézett ki a bőröm. Persze a hajam is zsíros volt. A hátam is tele volt pattanással. Mondjuk így utólag már tudom,hogy laktózérzékeny és gluténérzékeny voltam, ennek ellenére reggelire kakaót ittam,kenyeret ettem,majd tízóraira ugyanez..de 20 éve ez még senkit nem érdekelt. Nulla önbizalmam volt,persze,ezért rámszálltak az osztálytársak is,párkapcsolat is felejtős volt. Testképzavar sem kellett,elég volt belenézni a tükörbe, olyan ronda bőrrel élni borzasztó volt. Szerencsére idővel elmúlt.

Nálam nem volt igazán oka, amire ra lehetett volna fogni. Átlag gyerek voltam átlag élettel. Nem is diagnosztizáltak anno, akkoriban még csak hisztinek számított a depresszió- majdnem 50 vagyok. Így aztán én csak szimuláltam és lógtam az orvosok szerint, amikor azt mondtam szédülök, fáj a hasam, halálfélelmem van. Így visszanezve esélyes hogy örököltem. Az anyai oldalról a dednagyanyam öngyilkos lett, a nagynénémet hosszú évek óta kezelik depresszióval, engem úgy 15 éve diagnosztizaltak először....

Nekem nem múlt el. Vannak hosszabb-rövidebb időszakok, amikor tünetmentes vagyok és vannak olyanok, amikor nagyon a padlón vagyok. Most épp az utóbbi áll fenn... 4. voltam.

örökölt hajlam, otthoni környezet... kilábalni nem hiszem hogy lehet belőle, szinten tartani nagyjából igen.

Én nyolcadik osztályban elveszítettem egy barátomat. Hatalmas sokk-ként ért.

Nekem depresszióm nem volt, csak szorongásom. Rengeteg kamasz, fiatal felnőtt (és persze idősebb is) küzd ezzel, a mai világban meg ezen pláne nem csodálkozom. Túl nagy nyomás, családi gondok, testképzavar/önbizalomhiány, iskolai bántalmazás/piszkálódás, többek közt ezek is az okok, amiért sokaknál kialakul.

Nálam 15 évesen kezdődött el igazán a szenvedés, most 22 évesen sem tökéletes minden. 22/f