Hogyan kezelitek a fiatoknál a kamaszkori cigarettázást?csak olyanok írjanak akiknél fenáll a helyzet.

Húszas éveimben járok, gimiben bulikban cigiztemlm. Nyilván maguktól megtudták a szüleim, párszor finoman szóltak is, de nem forszírozták, nem dühöngtek. Csalódottak voltak, mert a családban senki se dohányzott komolyabban. Az egyetem alatt többet szívtam, napi szinten elment pár szál, erről is tudtak. Annyit mondtak, hogy az egészségügyi következményekkel tisztában vagyok, nem örülnek, nem finanszírozzák és otthon szó sem lehet róla. Ennyi.

Mióta megkaptam a diplomát, nem gyújtottam rá, mert ezt megfogadtam magamnak. Azóta sem dohányzom. Nem is hiányzik. Szerencsére nem vagyok függő alkat.

26/N

Jó a kapcsolatunk, sosem voltam az a szigorú, korlátozó szülő, de következetesen neveltem. Elmondtam neki, hogy ha egyszer meglátom cigizni vagy gyanítom, hogy cigizik, onnantól nem kap zsebpénzt és más szigorítások is lesznek. A cigit, na azt nem fogom tűrni és finanszírozni.

Lehet, hogy elszív 1-1 szálat titokban a haverokkal? Lehet. De legalábnb nem szívja rendszeresen, nem lesz függő.

Én 14 évesen buktam le kétszer is. Kaptam érte nadrágszíjjal és másodszor pálcával és aztán abbahagytam.

16 F

Engem nem engedtek. Nagyon tiltották. nem volt alkudozás, nem vertek meg, de nem szabadott. Aztán bulikban rájöttem, hogy ez nem nekem való, csak alkalmilag egy-két szál.

Büszkék voltak.

"...ha nem adsz neki pénzt rá, akkor miből cigizik?"

Nem a 7. vagyok, de az enyém pl diakmunkazott, abból vette.