Hogy lehet felejteni?

Tényleg nem lehet mást mondani, csak azt, hogy az idő majd megoldja.

Én is voltam ilyen helyzetben.

Általánosban egyik évfolyamtársam nagyon tetszett.Totál belezúgtam, és már annak örültem, ha elment mellettem a folyosón.Mosolyogtam rá, próbáltam szemezni vele.Aztán úgy alakult, hogy találkoztunk volna, csak nem értem rá akkor, mert orvoshoz kellett mennem időpontra.

Aztán ráírtam msnen, hogy bepótoljuk-e valamikor a talit ... és akkor olyat mondott a fiú, amivel örökre elvágta nálam magát.Egy nagyon jó barátnőmről hazudott nagyon durva dolgokat a kettőnk kapcsolatával kapcsolatosan.

Rá pár hétre összejött egy csajjal.

Annyira megviselt lelkileg, hogy még a mai napig nehéz beszélni (írni) róla.

Mindennap láttam őt, egymás mellett volt az osztálytermünk, a nyelvórák előtt mindig együtt volt a két osztály stb.stb.

És borzalmas volt.Sokszor órán is csak ő vvolt az eszembe, többször majdnem elsírtam magam suliba is.

Ez így ment kb. fél évig.Aztán jött a téli szünet.2 hétig nem találkoztunk, ünnepi hangulat volt, barátokkal voltam itt-ott..

Visszamentünk januárban és leperegtek a képek előttem, amint megláttam.Megfogadtam, hogy nem foglalkozok vele.

Fél év alatt sikerült eljutnom odáig, hogy ne foglalkozzak vele.

Aztán örültem, hogy elballagunk, azt gondoltam, ugyan mennyi az esélye, hogy egy suliba menjünk...Hát úgy alakultak a dolgok, hogy ugyanoda járunk, csak más osztályba.Az osztálytermünk most is egymás mellett van, de egyáltalán nem foglalkozunk egymással.

Anno az első hetekben köszöntem neki, ha találkoztunk, aztán 2-3 hét után, amikor akár naponta többször is köszöntem neki ő meg le se sz*rt, sőt néha még el is fordult, akkor azt gondoltam, hogy menjen a francba én ugyan nem köszönök neki többet.

Azóta tényleg nem köszönünk egymásnak.

Így utólag visszagondolva áldom a sorsot, hogy nem lett semmi.

Szóval tényleg nem igazán lehet mit mondani.Most nagyon nehéz Neked, ez érthető.

Nekem az segített egy picit, ha barátnőimmel voltam.Amikor egyedül voltam mindig a srácra gondoltam, de ha már társaságban voltam ők lekötötték a figyelmemet és nem a fiúra gondoltam.

15/L