Megőrülök, nem bírom tovább :S valami jó módszer hasonló helyzetekre?

Vidd le a kutyádat sétálni, vagy menj el moziba.

Minek ülsz otthon ilyenkor? Egyébként sem rád tartozik ez!

Vagy ha téged nem engednek el, akkor közöld anyádékkal, hogy húzzanak el otthonról máshova ugatni mert téged idegesít, és rájukhívoid a gyámügyet kiskorú lelki fejlődésének veszélyeztetése miatt!!!

Az első válaszolóval ne foglalkozz! Mégis hol lennél ilyenkor este 13 évesen? Sajnállak, mikor a húgom kicsi volt és szüleink veszekedtek, mindig bekéredzkedett a szobámba, hogy eltereljem a figyelmét.

Sajnos ilyenkor nem lehet mit tenni, max, mikor épp nem veszekednek, és nincsenek együtt, az egyikük nincs otthon, akkor másikukkal elbeszélgethetsz óvatosan, és utalhatsz rá, hogy tudod, hogy gondok vannak, és rettenetesen sajnálod, hogy hallod őket veszekedni. De rajtuk nem tudsz segíteni, talán csöppet javíthatsz a helyzeten, de nem nagyon hiszem, hogy a vita hevében eszükbe jut, hogy halkabban kéne, mert a gyerek hallja.

Az se jó, ha a gyerek előtt veszekednek a szülők, de az se jó, ha "hazudnak" neki, és azt mutatják, hogy minden frankó, és egyszercsak leültetik maguk elé és azt mondják: "válunk". Bele kell mélyedj valamibe, ha a zenébe nem tudsz, akko esetleg valamilyen izgalmas film, vagy játék, vagy olvasás

Sajnálom, ami veled történik! Átérzem, mert átéltem én is ugyanezt, ugyanennyi évesen...

Nálam, amikor nem vált be a rájuk kiabálás, hogy maradjanak csöndben , akkor fogtam magam felöltöztem, és kiültem a lépcsőházba... Ettől persze megijedtek, hogy éjszaka egyedül csatangoljak, ezért utánam rohantak, és lecsillapodtak aznapra a kedélyek...Írj naplót, az is segíthet, legalábbis nekem segített. Füledben a zene, és csak a gondolataidra koncentrálsz, ettől még valamennyire meg is nyugszol...

Más sajnos nekem nem segített, rengeteg álmatlan és végigforgolódott éjszakát okoztak nekem azzal, hogy arra füleltem, hogy mikor kell kirohanni szétválasztani őket... Remélem nálatok nem ilyen a helyzet.

Kitartás ,egyszer vége lesz ennek az egésznek, még ha nem is mostanában, de vége lesz! Nálunk is lecsillapodtak a kedélyek már 4,5-5 éve, bár én csak másfél éve "nyugodtam meg" teljesen...

Visszaolvasva kicsit kusza az egész, ne haragudj, holnap zht írok, és kicsit fáradt vagyok.

19/l

ma 19:40

Mondjuk átmehetnél a barátnődhüz aludni, aki meg arra bíztat, hogy dugd a fejed a homokba az elég hülye!

Ha a szüleid még annyit se vesznbek észre, hogy kicsináljáka saját ygereküket idegileg, akkor marha szép szülők lehetnek!

Meg az a gyerek se normális aki iylen görény szülők miatt még idegesíti magát!

Pattanj meg, és nyomás áta barátnődhöz aludni, vagy jó idegeskedést, meg rettegést egész éjszaka.

Én már végigcsináltam ezt, tudom miről beszélek!!

A többiek meg max olvastak róla a nők lapjában.

20:07es vagyok.

Tudom melyik pillanatról beszélsz. Mi hárman vagyunk testvérek, mindhárman tudtuk, hogy be fog következni a pillanat, amikor leültetnek minket, és nyíltan megmondják, hogy apu elköltözik, válasszunk, kivel akarunk maradni. Aztán egy este bekövetkezett. Borzalmas volt, azt hiszem, ott és akkor valaminek vége lett bennem. Bár visszagondolva, valahol mélyen örültünk is neki, hisz vége lett az örökös veszekedéseknek, rettegésnek...

Nem mondom, hogy ne félj a pillanattól, és hogy könnyű lesz, de muszáj lesz kibírnod... Gondolj arra, hogy pár nap, hét hónap és érezni fogjátok, hogy mennyivel jobb nyugodt(abb) körülmények között élni...

Fel a fejjel!

20:32es vagyok.

Ha van még remény, akkor sose add fel! :) Kívánom a legjobbakat!