Miképp érjem el, hogy megbízzon bennem?
már tényleg végső elkeseredésemben tettem fel ezt a kérdést, nem tudom, hogy mit tehetnék vagy ki segíthetne....
a lányom 17 éves. sosem volt vele semmi eget rengető probléma, persze, mint minden gyerek, ő is csinált olyan dolgokat amik nem tetszettek és sajnos nagyon forró fejű vagyok (ezt belátom, egyszerűen túl könnyen felkapom a vizet) rengetegszer gyanúsítottam meg dolgokkal amit nem ő csinált és szintén nagyon sokszor nem hittem neki. gondolom pont ezért egyáltalán nem bízik meg bennem. azt sem mondta el, csak fél évvel később, hogy barátja van. és most pedig ismét nagyon kiakadtam rá. lefeküdt a fiúval, de mi semmit nem tudtunk róla (bár teszem hozzá, hogy a férjemet nem igazán izgatják ilyen dolgok, vagy úgy nagyon semmi) véletlenül bukott le vele, én pedig eltiltottam a fiútól és szobafogságba küldtem. (igaz, hogy nem tartozok azok közé, akik könnyen beszélnek a szexualitásról a lányával. tudom, hogy kellene, de sosem ment. párszor próbálkozott, hogy beszéljünk, de mindig elküldtem, hogy kicsi) még mindig szobafogságban van (3napja), felajánlottam neki, hogy ha beszélünk, akkor természetesen elengedem ezt, de most már nem akar. sőt, hozzánk sem szól.
ő az egyetlen lányom, na meg az egyetlen gyerekem is és most már tényleg nagyon el vagyok keseredve.
rendbe tudom ezt valahogy hozni? ezek után fog még bízni bennem?
nagyon hálás lennék a segítségekért!!
43N
válasza:Ne haragudj de 17 éves a lányod.
1 év és nagykorú. Azt csinál nem sokára amit ő akar.
Nem te fogsz dönteni az életedről. Én tudom MOSTMÁR hogy jót akar egy anya. De ez normális vagyis nem az hogy nem vagytok jobba hanem hogy fiúval van. Én egy 16 éves lány vagyok akinek van egy 3 hónapos kislánya. Én sem voltam jobba anyával sőt retentő volt a kapcsolatunk mind egy fiú miatt amivel semmit nem ért el mivel a mai napig együtt vagyunk ( 3 éve ). Beszélj vele. Szúrkolok de nagyon rossz érzés mikkor az anya nem ért meg.
válasza:Sajnos eléggé sikerült lerombolni a kapcsolatotokat, de talán még nem késő. Szerintem csak úgy segíthetsz ezen, ha először magadban őszintén átgondolod azt, mi a célod, mit szeretnél elérni. Ha az, hogy bízzon benned, akkor változtatnod kell a viselkedéseden. A fent leírtakkal csak még jobban elidegeníted magadtól, és menekülni fog otthonról. A szobafogsággal semmit nem érsz el szerintem, egy kisbaba összehozásához elég egy pár perces menet, bárhol.
Ha magadban eljutottál odáig, hogy őszintén nyitni szeretnél felé, akkor először is kérj tőle bocsánatot, amiért korábban gyanúsítgattad, és mondd el neki, amit leírtál itt, hogy a hirtelen haragúság nagy hibád, de őszintén szereted őt és a túlféltés miatt viselkedtél így vele.
Igyekezz megismerni a barátját, sokkal jobb, ha közel engeded és látod, milyen, mint hogy a hátad mögött találkozgat számodra ismeretlenekkel. Hívd el a fiút magatokhoz és beszélgess velük egy kicsit együtt.
Most nehéz dolgod lesz, nem fogod tudni 1 nap alatt megoldani a helyzetet, de ha nap mint nap megküzdesz a bizalmáért, menni fog. És nem azt mondom, hogy engedj meg neki mindent és hagyd szabadjára, hogy bármit megtehessen. De ahhoz, hogy tiszteljen és "szót fogadjon", neked kell példát mutatnod neki a határok kijelölésével és tiszteletben tartásával. Ha közösen megegyeztek vmiben (pl. mikorra menjen haza) és nem tartja be, jogos a büntetés. De neki is engedj beleszólást a határ-kijelölésbe, még ha nehéz is.
A mintákról: nehéz lehet a lányodnak, ha azt éli meg, hogy az apját nem igazán érdeklik a dolgai, te pedig "rászállsz" és bünteted. Tényleg mindig az lebegjen a szemed előtt, mit szeretnél elérni, és ahhoz mi a legegyenesebb út.
Sok sikert!
Sziasztok!
elsősorban köszönöm szépen, hogy írtatok
nos, a fiút ismerem, mert fél év után ugye haza is hozta. kedves fiú, meg tényleg...nincs is vele semmi baj. ha átjön, akkor sem az van, hogy bevonulnak a szobába és nem is látjuk őket. csak hát én azt hittem, hogy majd ha szeretne nemi életet élni, akkor szól, beszélgetünk, elmegyünk orvoshoz....bár tényleg rá kell jönnöm, hogy akart beszélni, de valahogy....nem is tudom, olyan kényes téma és nem igazán tudtam leülni, hogy na most akkor, beszélünk erről....
most gondoltam rá, hogy én szólok a srácnak, hogy jöjjön át, legyenek együtt. ez talán egy kis segítség? bár leginkább azt szeretném, hogy mindent elmondjon ami benne van...
válasza:Idővel talán majd megosztja veled, ami benne van. De ehhez próbálj meg empatikusabban hozzáállni! Képzeld el, ha neked kellemetlen a szex-téma, mit érezhet egy 17 éves lány, hogy az édesanyjával "kell" megbeszélnie! Látod, ő mégis próbálkozott.
Hidd el, még kellemetlenebb, ha nem lehetsz benne biztos, hogy megtanul(t) megfelelően védekezni, és állandóan azon izgulsz, mikor leszel nagymama.
A helyedben vennék egy tiniknek szóló felvilágosító könyvet, átadnám neki és megmondanám őszintén, hogy nekem kellemetlen erről beszélni, de megteszem kettőnk és elsősorban az ő érdekében. Esetleg mondd el neki röviden, te mikor feküdtél le fiúval és kire számíthattál, ha bajban voltál. Mondd, hogy szeretnéd, ha ő hozzád fordulna hasonló esetben. És ajánld fel neki, hogy elviszed egy nőgyógyászhoz, írjon fel a korának megfelelő tablettát. (Mondjuk én a mai világban az óvszerben jobban bízok, az esetleges betegségek miatt.)
Szerintem most ne szólj a srácnak, mert ezzel "megkerülöd" a lányod, és a fiúnak is kellemetlen lesz, hogy neki kéne hatnia rá.
Ne halogasd az őszinte beszélgetést a lányoddal, ezen túl kell esni! Hidd el, érzi ő, hogy szereted, de neked kell felnőttként viselkedned vele, beismerni a tévedéseid és tiszta lapot kérni. Ha duzzog is még egy darabig, az őszinte szót 100%, hogy értékelni fogja. Látja, hogy te is bizonytalan és sérülékeny vagy néha, ez nem baj. És az is fontos, hogy látja, be tudod ismerni a hibáidat és legyőzve magad bocsánatot tudsz kérni. Na, ezt a pozitív mintát kell átadnod :)
válasza:Ha már ő akarta hogy beszéljetek ezekről a dolgokról akkor te is gondolhattad volna hogy valami komoly van,
és egyébként már ő sem kislány.
Ne csodálkozz hogy titkolózik előtted mikor nem is ismered igazán és nem is tűnik úgy mintha akarnál tenni bármit is.
A legrosszabb döntésed volt hogy szobafogságot adtál neki. és eltiltottad a fiútól.
Hiszen biztos elmondta volna ha hagytad volna.De így?!
Én már el is költöztem volna.
Most h elmondtam a véleményemet mondom a tanácsaimat:
Most kicsit hagyd hogy dühöngjön de egy rossz szód se legyen hozzá. Most kb. nyalj neki.
És h lenyugszik akkor mond el hogy sajnálod stb.
A SZOBAFOGSÁGOT PEDIG AZONNAL SZÜNTESD MEG.
válasza:Távol álljon tőlem, hogy kritizáljalak mint szülő. De azt remélem te is tudod, hogy jó nagy butaságot csináltál. És nem csak most, hanem már a legelején, mikor nem hittél neki. Azzal, hogy szobafogságba küldted meg még jobban elbaltáztad az amúgy is rossz viszonyt. Ne haragudj meg, de azzal, hogy szobafogságba küldöd, visszanő a szűzhártyája? Vagy nem történik meg az aktus? Inkább örülj, hogy nem lett terhes, mert könnyen megeshetett volna, hiszen te nem beszéltél vele anno a védekezésről meg a szexualitásról.
És a lányod részéről megérthető ez a viselkedés. Próbáld meg valahogy kiengesztelni, persze mint sok minden, ez is két emberen múlik. Remélem azért sikerül. Sok sikert.
válasza:Én nem értek egyet sem azzal, ahogy beszélsz vele, sem azzal, ahogy a _magánéletére_(!) reagálsz. 17 és nem 12! Szerintem gondold át, hogy kinek-mi a szerepe egy anya-lánya kapcsolatban, mert nagyon félrecsúsztak a dolgok. Én nem akarlak sem leszólni, sem kritizálni, de épp itt lenne az ideje hogy tisztázzátok a dolgokat! Nem vagyok tinédzser, maholnap magam is anya leszek. De egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy egy 17 éves lánynak be kell jelentenie az anyjának (akivel láthatóan nincs közeli érzelmi viszonyban), hogy szeretkezni akar a barátjával. Egyszerűen nem várható el tőle. Ahhoz túl messze állsz. Örülhetsz, ha évek alatt le tudod tornázni a távolságot! Szobafogság, meg eltiltás? 17 évesen, mert egészséges nemi életet él? Hát nem tudom, te mit vártál tőle...
Azt hiszem, ez a probléma messzebb mutat, mint két mondat.
válasza:Ő próbált hozzád közeledni, de te hárítottál...
visszagondolva gyerekkoromra, én is ugyanezt kaptam, elég sok hülyeséget csináltam életemben...
én nem szeretném ugyanezt tenni a gyerekeimmel...
38 éves 3 kisgyerekes
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!